Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

szükségesnek a büntetés kiszabásánál a visszaesőkkel szemben. Ez szélesebb kört fog át, mint a Btk. 115. §-ában írt meghatározás. A kriminológiai értelemben vett visszaeső fogalma magában foglalja azokat a bünismétlőket, akiknél bizonyos következetes, viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői magatartás állapítható meg. Ide tartoznak a törvényi rendelkezés szerinti visszaesők, továbbá azok is, akiknél e körön kívül az említett kritérium fennáll. A továbbiakban — a fogalmi elhatárolás és értékelés érdekében — külön kell tartani a törvényi minősítés szerinti és a minősítés alapjául nem szolgáló visszaesést, a Btk. 78. §-a (3) bekezdésének alkalmazását, valamint a büntetett előélet más eseteit. 1. A Btk. több rendelkezésével szolgálja a visszaesés elleni küzdelmet. A visszaesés legveszélyesebbnek értékelt eseteit a törvény minősített esetként szabályozza, és súlyosabb büntetési tétel alá vonja. A Btk. a visszaesőként elkövetést számos bűncselekménynél mint a súlyosabb büntetési keretet meghatározó minősítő körülményt szabályozza. Emeli a bűncselekményre egyébként alkalmazható büntetési tételt, s ezzel korlátozza az enyhítő szakasz alkalmazásának a terjedelmét is. A Btk. 115. §-a visszaesőnek a törvényi minősítés szempontjából a legszűkebb körű meghatározását adja, amennyiben csak az ugyanolyan szándékos bűncselekményért szabadságvesztésre elítélést tekinti a viszszaesés megállapításának alapjául. Szélesebb ennél a 214. § (3) bekezdése az élősdi jellegű bűncselekmények vonatkozásában, amelyeknél az indíték azonossága a visszaesés megállapításának az alapja. Az általános meghatározásnál ugyancsak tágabb a 257. § (6) bekezdésének a testi sértéssel kapcsolatos rendelkezés. Még tágabb a 311. § 2. pontja, amely szerint visszaeső, akit vagyon elleni szándékos bűncselekmények bármelyike miatt szabadságvesztésre ítéltek. Valamennyi esetben törvényi előfeltétel, hogy a korábbi büntetés kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig öt év még nem telt el. 2. A visszaesés mint minősítő körülmény megállapításának alapjául szolgál az olyan összetett, illetve összefoglalt bűncselekményért való elítéltség is, amely ugyanolyan bűncselekményi tényállást tartalmaz. [Így pédául: a közveszélyes munkakerülés visszaesőként elkövetettként minősül a tartási kötelezettség elmulasztásának a Btk. 275. § (3) bek. b) pont első fordulata szerinti minősített eset miatt való korábbi elítéltség folytán is.] A visszaesés mint minősítő körülmény megállapítandó akkor is, ha a korábbi elítélés olyan bűncselekmény miatt történt, amelynek törvényi tényállása magában foglalja az utóbb elkövetett bűncselekmény tényállását is. így pl. a merénylet [Btk. 126. § (1) bek.] az emberölés (Btk. 253. §) visszaesésben elkövetésének megállapítására alapul szolgál. A visszaesőként elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a korábban megvalósított bűncselekmény alap-, minősített, avagy privilegizált eseteként nyert elbírálást. Így a Btk. 254. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés miatti elítéltség is alapja az utóbb elkövetett emberölés Btk. 253. §-a (2) bekezdésének d) alpontja szerinti visszaesőként elkövetettként való minősítésnek, minthogy az az emberölés privilegizált esete. 31