Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

nyek, amelyeket a bíróságoknak mind a cselekmény minősítésénél, mind a büntetés kiszabásánál értékelniök kell. Biztosítani kell tehát az élet elleni bűncselekmények elkövetésének kriminológiai vizsgálatát, úgyszintén az elkövető személyi körülményeinek felderítését. Azoknak az okoknak és körülményeknek a felderítése, amelyek e bűntett elkövetését lehetővé tették vagy előmozdították, továbbá különösen a motívumok mélyreható felderítése eredményezi, hogy az élet elleni bűntettekkel kapcsolatos ítélkezés megfeleljen a jogpolitikai elveknek, a minél szélesebb körű differenciálásnak. Különösen fontos a bűncselekmény és az alkoholos állapot közötti összefüggés felderítése, mert csak így lehet az ittas állapotban elkövetett cselekményekkel szemben a hathatós büntetőjogi védelmet biztosítani. V. A fent kifejtettek alapján, hogy az emberölésekkel szemben a társadalom — a büntető jogpolitikai elveknek megfelelő — hathatósabb védelmet kapjon, a bíróságok a következőket tartsák szem előtt: 1. A jogpolitikai elvek érvényesülése kizárólag a differenciált, a büntetéskiszabás egyéniesítése elvének megfelelő ítélkezéssel biztosítható. A differenciált ítélkezésnek pedig előfeltétele, hogy a bíróságok a bűncselekményt helyesen minősítsék, a büntetés kiszabásánál mindazokat a körülményeket értékeljék, amelyek a bűnösség foka, a cselekmény tárgyi súlya, illetve az enyhítő és súlyosító körülmények megítélésénél jelentősek. Ezért fokozni kell az élet elleni bűncselekmények elkövetésének kriminológiai vizsgálatát, úgyszintén az elkövető személyi körülményeinek, valamint a motívumoknak mélyreható felderítését. Ennek során fel kell deríteni azokat a szubjektív és objektív körülményeket, amelyek közrejátszottak a motívum kialakulásában. 2. A szocialista társadalomban az emberi élet minden irányú védelme alapvető feladat. Az ítélkezés során ezért nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a cselekmény tárgyi súlyának. Ezt azonban gátolják: a) a bűncselekmény elkövetésével egyáltalán nem vagy alig összefüggő szubjektív tényezők, személyi körülmények értékelése; b) a cselekmény kísérleti szakban maradásának, az eredmény elmaradásának, a viszonylag rövid gyógytartamnak túlzott értékelése, különösen ha az nincs semmi összefüggésben a terhelt magatartásával, hanem az orvostudomány, a sebészet nagyfokú fejlődésének köszönhető; c) a befejezett kísérlet kiemelkedőbb súlyának az alábecsülése. 3. Minthogy az alkoholfogyasztás az élet elleni bűntettek elkövetésénél rendkívül gyakran közrehat, nagyobb súlyt kell tulajdonítani az ittas állapotban levő bűnelkövetők, különösen az ittas állapotban elkövetett garázda cselekmények (bicskázások stb.) társadalomra veszélyességének. Ezért: a) a szükséghez és a lehetőséghez képest véralkoholvizsgálatot kell végezni, és azt is fel kell deríteni, hogy a vádlott nem idült alkoholista-e, minthogy e körülmény az egyén társadalomra veszélyességét lényegesen emeli, b) vizsgálni kell — a fokozott védelem elérése végett — a kényszereivonókezelés alkalmazásának a szükségességét. 29