Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

4. A megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, de nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat keresték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás. 5. A bűnszövetségben való elkövetés megállapítása esetén is alkalmazni kell a Btk-nak a tettességre és a részességre vonatkozó rendelkezéseit. A bűnszövetség keretében tanúsított elkövetői magatartás tehát minősíthető tettesi, társtettesi, felbúj tói vagy bűnsegédi tevékenységnek. a) A^"Bunszövetségbeír elkövetett bűncselekmény tettese~csák az lehet, aki a bűnszövetség létezését is ismerve, egészben vagy részben megvalósítja a konkrét bűncselekménynek a törvényben meghatározott tényállását. Az a körülmény, hogy a tettesek egymás tevékenységéről tudva közösen követnek el bűncselekményeket [vagyis a Btk 20. §-ának (2) bekezdése szerint megvalósított társtettesség], nem azonos a bűncselekmények szervezett elkövetésével. A társtettesség megállapításához elegendő egyetlen cselekményre vonatkozó, esetleg nem is előzetes megállapodás, aj3űjasjzövetségnél viszont a megállapodás mindig előzetes, mindig több. azonos vagy különböző bűncselekmény elkövetésére irányul, és az elkövető_tudata mindig átfogja, ho^y_rDRgatartása_szervezett bűnözésben való részvétel. A törvény a társtettesi minőségben megvalósítótTbűncselekmények társadalmi veszélyességét általában nem értékeli nagyobb — a minősítésre is kiható — súllyal. A bűnszövetségben történt elkövetést azonban — mint amely a bűnözés szervezettsége folytán a társadalomra kiemelkedő módon veszélyes — a törvény súlyosabb büntetéssel fenyegetett minősítő körülményként értékeli. A bűnszövetség nagyobb fokú társadalomra veszélyességét kifejező törvényi értékelés magában foglalja a bűnszövetség tagjainak magasabb fokú személyi veszélyességét is. Mindebből következik egyrészt az, hogy a bűnszövetség szerinti minősítés keretében az elkövetők társtettesi kapcsolata is megállapítható, másrészt az, hogy ahol a bűnszövetséget a I törvény npm értékeli minősítő körülményként, ott a bűnözés szervezettségében_ megnyilvánuló fokozott társadalomra veszélyességet súlyosítóként t kell figyelembe venni. b) A pszichikai bűnsegéd — a felbújtóhoz hasonlóan — a bűncselekmény véghezvitelében közvetlenül nem vesz részt; a tettes vagy a fizikai bűnsegéd akaratelhatározására gyakorol pszichikai befolyást, illetve erősíti, szilárdítja azoknak az elkövetésre irányuló szándékát. A pszichikai bűnsegéd ösztönző, szándékerősítő magatartása is csak akkor valósítja meg valamely bűncselekménynek a bűnszövetség szerint minősülő alakját, ha az a szervezettség, az előzetes megállapodás alapján kapcsolódik a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetéséhez. Abból a célból, hogy az egyes elkövetők magatartásának súlya megfe/ lelően értékelhető legyen, szükséges annak az ítéleti megállapítása is, hogy a bűnszövetség tagjai az általuk megvalósított bűncselekményeket tettesi, t társtettesi, felbújtói vagy bűnsegédi minőségben követték-e el. 70