Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)
IV. Büntetéskiszabási szempontok 1. A jogpolitikai elveink értelmében a törvény szigorát kell alkalmazni az élet elleni vagy azt veszélyeztető, különösen súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben. Ilyennek kell tekinteni az útonálló jellegű, garázda indítékbői fakadó és a társadalmi közfelháborodást kiváltó élet elleni szándékos bűncselekményeket is. A büntetési tétel alsó határán aluli főbüntetés kiszabása kivételes lehetőség. Alkalmazásának feltétele a bűnösség kisebb foka, továbbá az enyhítő körülmények nagy nyomatéka. 2. Az élet elleni cselekmények jelentős részét szeszes italtól befolyásolt állapotban követik el. A szeszes ital fogyasztása és az elkövetett bűncselekmény közötti összefüggés mindenkor részletes felderítést és értékelést igényel. Egyrészt azért, mert különösen nagy a társadalomra veszélyessége azoknak a garázda, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő személyeknek, akik alkoholos állapotban gátlástalanul és motiválatlanul erőszakosan lépnek fel az élet és testi épség ellen. Másrészt, ha az elkövető bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze, kényszergyógyításának az elrendelésére is sor kerülhet. Tisztázni kell tehát, hogy alkalmi leittasodás hatására történt-e a bűnelkövetés vagy az alkoholizmus folytán személyiségében torzult bűnelkövetőről van-e szó, akinek ez az állapota a bűnözés potenciális lehetőségét hordja magában. 3. Az élet elleni cselekmények elkövetői viszonylag jelentős számban olyan kóros elmeállapotban levő személyek, akiknek a beszámítási képessége legalábbis bizonyos fokban korlátozott. A Btk 24. §-ának (2) bekezdése csupán a lehetőségét teremti meg annak, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a korlátlan enyhítésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Mindenkor gondosan kell mérlegelni az elkövetett cselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit, a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének mértékét, a bűnösség formáját és fokát, a beszámíthatóság korlátozottságának a mértékét, végül az egyéb súlyosító és enyhítő körülményeket. Mindezek alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Btk Különös Részében foglalt büntetési keretben, avagy a Btk 87. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, illetőleg e törvényhely (4) bekezdésében foglalt korlátlan enyhítési lehetőség kihasználásával kiszabott büntetés alkalmas-e a Btk 37. §-ában meghatározott büntetési cél elérésére. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az elkövető a debilitás vagy imbecil'ütás fokán álló gyengeelméjű, ami viszonylag gyakran fordul elő az élet elleni bűncselekmények elkövetőinél. A Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelve már iránymutatást adott a csekélyfokú debilitás értékelésére. Mivel azt az alapvető erkölcsi követelményt és jogi szabályt, hogy más ember életének kioltása tiltott, általában ezek a személyek is ismerik és képesek ennek megfelelő magatartásra, ezért e körülménynek a büntetés kiszabásánál általában nincs jelentősége. 4. Ugyancsak viszonylag magas ebben a bűncselekménycsoportban a társadalomba beilleszkedésre nehezebben képes, személyiségzavarban szenvedő, pszichopata bűnelkövetők száma. A pszichopátia önmagában nem betegség, hanem a személyiség tartós, 54