Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A bosszú az aljas indokból (célból) elkövetett ölési cselekmény megálla­pítása szempontjából annyiban lényeges, hogy milyen ok váltja ki az el­követőben a keletkezett indulatot. Ennek a jellege és mibenléte a súlyo­sabb minősítés feltétele. Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, haragos viszonyból, szerelmi kapcso­latból eredő indulat pl.: féltékenység hatása alatt cselekszik; még nem szol­gálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására. Ha viszont az elkövető más bűncselekmény megvalósítása, avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségrevonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, a minő­sített emberölés megállapítása megalapozott lehet, kivéve azt az esetet, amikor az ilyen magatartás harmadik személy bűncselekményének a lep­lezését célozza. 4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál el­sősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltó­ság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alap­ján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére. Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fáj­dalomérzést, nincs jelentősége, nincs különösebb jelentősége ugyanígy az elkövetés eszközének sem. így megállapítható a súlyosabb minősítés akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményekhez általában használatos, ún. tipi­kus eszköz igénybevétele nélkül, puszta kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt. Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó voltából, a sér­tett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés. Az elkövetőnek a sértett megölése után tanúsított magatartása pl.: a holttest feldarabolása, elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a meghiúsítását célozza; ezért ön­magában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös kegyetlenséggel elkövetést. 5. A hivatalos személy ellen elkövetett emberölés sértettje kizárólag a Btk 137. §-ának 1. pontja szerinti hivatalos személy lehet. A törvény ebben a vonatkozásban a fokozott büntetőjogi védelmet nem terjeszti ki a Btk 230. §-ának a)—f) pontjaiban, valamint a 231. §-ában meghatározott sze­mélyekre. Ha a sértettet a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hi­vatalos személyi minőségének megszűnése után éri az élet elleni támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés megállapításának van helye. 6. A több emberen elkövetett emberölés megállapításának van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan, egy időben, ille­51

Next

/
Oldalképek
Tartalom