Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A) A tárgyi tényezők körében a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszközt mindig gondosan vizsgálni kell. Az emberölés ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.) egymagukban nem alapozzák meg a szándékra vonható következtetést. Az eszközt mindig az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni. Vannak olyan veszélyes eszközök, amelyek megfelelő irányítottsággal, illetve megfelelő erővel történő alkalmazásuk esetén — jellegüknél fogva — általában az emberölésre irányuló szándék fennforgására engednek következtetni (pl. lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb.). Ezekben az esetekben is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják. b) Az elkövetés körülményeiből és módjából általában alapos következtetés vonható az elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, folyamatossága, elhúzódó jellege, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában. A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői szándék megállapítását is eredményezhetik. c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl.: fej, szív, has- és mellüreg, nyaki részek stb.), amelyek életfontosságú szervek, illetőleg ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali, vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtési úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből — az erőbehatással összefüggésben — rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre, avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében. d) Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentősége lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál. Az ilyen kijelentések azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során — vagyis indulati állapotban — hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentésnek megfelelt-e a tanúsított magatartás. e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és kijelentései is. Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sér45