Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A szocialista büntetéskiszabás kriminológiai szemlélete elengedhetetlenné teszi a bűnözési helyzet figyelembevételét, ennek mellőzése helytelen eredményre vezetne, nem venné tekintetbe a büntetőpolitikai érdekeket. Súlyosítóként kell tehát értékelni, ha bizonyos bűncselekmények elkövetésének gyakorisága országos jelenség, a számuk növekedést mutat. (Ilyen pl. a szeszes italtól befolyásolt állapotban való járművezetés, illetve az ilyen állapotban közlekedési baleset okozása.) Amennyiben valamely bűncselekmény helyileg különösen elszaporodott, ez nyomatékos súlyosító körülmény. Bizonyos bűncselekmények esetén az említett körülmény a dolog természeténél fogva nem jöhet figyelembe (pl. erős felindulásban elkövetett emberölésnél vagy a jogos védelem túllépésénél.) A jelen irányelvben foglaltak következetes szem előtt tartása, az abban kifejtettek céltudatos követése biztosíthatja a büntetéskiszabás terén a szocialista törvényesség által megkövetelt egységes szemlélet érvényesülését. 14. számú IRÁNYELV a bűnismétlés értékeléséről A Legfelsőbb Bíróságnak a büntető eljárásban ismételten felelősségre vontak megítéléséről szóló 6. számú Irányelve jól szolgálta a visszaesők elleni küzdelem differenciálttá tételét és jelentősen segítette a tv rendelkezéseinek egységes értelmezését, valamint a büntetéskiszabási gyakorlatban korábban tapasztalt ingadozások megszüntetését. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. sz. NET határozat újólag felhívta a figyelmet a konok bűnözőkkel, valamint az ismételten azonos vagy hasonló jellegű bűncselekményt elkövetőkkel szembeni erőteljes fellépés szükségességére. Az 1978. évi IV. tv-nek (Btk) a visszaesés megállapítására és jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezései az ismételt bűnelkövetés elleni küzdelem célját szolgálják. A visszaesés törvényi szabályozása azon a jogpolitikai meggondoláson alapszik, hogy a társadalom védelme érdekében általában súlyosabban kell megbüntetni az ismételten bűncselekményt elkövetőt, mint azt, aki első ízben kerül a törvénnyel összeütközésbe. Az ismételt bűnelkövetőkkel szemben alkalmazandó jogkövetkezmények meghatározásánál kiemelkedő súlya van a büntetés kiszabásának. Mindezekre figyelemmel szükségessé vált, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a bűnismétlés értékelésével kapcsolatban irányelvben adjon iránymutatást. 34