Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

enyhítőként való értékelése, bár az elkövető állása betöltésének feltétele a büntetlen előélet, ha cselekményét nem e beosztásának felhasználásával követte el. A legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek a javára a büntetlen előélet súlytalanná válhat. Nem zárja ki a büntetlen előélet értékelését a korábban alkalmazott megrovás (Btk 71. §), próbára bocsátás (Btk 72. §), továbbá a szabálysértés miatti vagy a társadalmi bírósági felelősségrevonás, annak csupán jelentőségét csökkentheti. Ugyancsak nem zárja ki a büntetlen előélet értékelését az sem, ha az elkövető egyébként kifogás alá eső életmódot folytat, ez azonban jelentősen csökkentheti annak nyomatékát. Alig van jelentősége a büntetlen előéletnek olyan esetben, amikor megelőzően ugyan bíróság elé nem került személy sorozatosan követett el bűncselekményeket, de sikerült a felelősségrevonás alól kibújnia. Az ilyen bűnözőknél az erkölcsi bizonyítvány szerinti büntetlen előélet értékelése formális. 2. a) A kriminológiai értelemben vett visszaesést következetesen kell súlyosítóként értékelni. Nyomatékosan kell értékelni súlyosítóként, ha az elkövető szabadulás után viszonylag rövid idő múlva valósít meg bűncselekményt, amely a büntetés hatástalanságát bizonyítja. Többszörös visszaesőknél a bűncselekmény tárgyának viszonylag csekély értéke kisebb nyomatékkal jön figyelembe. A külföldön történt elítélés az elkövető társadalomra veszélyességének megítélésénél súlyosító körülmény lehet. b) Súlyosító körülmény, ha az elkövető — bár büntetlen előéletű — az egyéb, akár más jellegű bűncselekmény miatt ellene folyó eljárás alatt vagy nem jogerős elítéltetése után újabb bűncselekményt hajt végre; ha ez személyi vonatkozásban fokozottabb veszélyességére utal. c) Hasonlóképpen súlyosítóként kell értékelni a más bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, ha az a személyi társadalomra veszélyesség nagyobb fokára enged következtetni. 3. A személyiségvizsgálat már említett követelményéből folyik az elkövető életmódjának a büntetés kiszabása során való alapos értékelése. A büntetett vagy büntetlen előélet mellett rendkívül jelentős, hogy az elkövető egyébként kifogástalan, az átlagosnál pozitívabb vagy pedig kifogásolható, csavargó, züllött, munkakerülő életmódot folytat. A cselekmény elkövetőjének nagyfokú társadalomra veszélyessége jelentős súlyosító körülmény. Ez utóbbinak különböző megnyilvánulásai vannak, így különösen a társadalmi együttélés szabályaival tudatosan szembehelyezkedő magatartás. Az elkövető csekély fokú személyi társadalomra veszélyessége viszont enyhítő körülmény. Ezeknek a megállapításoknak is tényekkel megalapozottnak kell lenniük. 4. a) A személyi körülmények között az elkövető életkorának is jelentősége van. Az elkövető 18 éven aluli kora nem enyhítő körülmény, mivel a tv a fiatalkorúak cselekményeinek eltérő büntetőjogi elbírálását írja elő. Ilyennek kell viszont értékelni az elkövetőnek a fiatalkort 2—3 évvel meghaladó életkorát (ún. fiatal felnőtt). A 18. életévet kevéssel meghaladó életkor nyomatékos enyhítő körülmény. Az idős kor ugyancsak enyhítő körülmény, amely egyébként összefügg a büntetés elviselését nehezítő körülményekkel. 28