Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

állását kell vizsgálni a nem vállalati szervezetben működő, illetőleg a költségvetési szervek gazdálkodási vagy más egységei (intézmények, igazgatóságok, hivatalok, illetőleg ezek szervei), vagy a társadalmi szervezetek, egyesületek kezelésében levő, rendelkezése alatt álló dolgokra elkövetett, a társadalmi vagyont károsító bűncselekmények sértettjeinek megítélésénél is. Az állami költségvetési szerv, a társadalmi szervezet, az egyesület: jogi személy. (Ptk 41., 62., 65. §). A kifejtettekhez hasonló eredményre lehet jutni a sértett fogalmának eljárásjogi megközelítésével is. A Be 53. §-ának (1) bekezdése értelmében sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. E §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint: bár a törvény szóhasználata természetes személyre utal, a sértett lehet jogi személy vagy más szerv is. A szó eljárásjogi értelmében tehát a jogi személyeken kívül más szerv is lehet ugyan bűncselekmény sértettje, a most vizsgált esetben azonban az egységek kezelésében levő dolgok tekintetében elkövetett, a társadalmi vagyont károsító bűncselekmények sértettjei a vállalatok. Ez kitűnik abból is, hogy az ugyanazon vállalat különböző boltjaihoz stb. tartozó dolgok tekintetében elkövetett bűncselekmények miatt indított büntető eljárásban a sértett eljárási jogait a vállalat — s nem a bolt, egyéb szerv stb. — illetőleg képviselője gyakorolja, éspedig valamennyi, a vállalathoz tartozó egységgel kapcsolatban. A polgári jogi igény érdekében is a sértett vállalat, illetőleg képviselője lép fel. Mindezekből következik, hogy az ugyanazon sértett vállalat s az azzal egy tekintet alá eső egyéb gazdálkodó és más szervek gazdálkodási egységei (boltjai, raktárai stb.) által kezelt dolgok tekintetében megvalósított ugyanolyan bűncselekmények — a sértett azonossága folytán és akkor, ha a folytatólagosság törvényben írt egyéb feltételei [Btk 12. § (2) bekezdés] is fennállanak — nem bűnhalmazatot, hanem folytatólagos egységet alkotnak. BK 101. A magánokirathamisítás folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú — ugyanazon vagyjtöbb — magánokiratot jugyanazon jogviszonyból származo~jog vagykötelezettség létezésének, megválto^ásána^vag^mBg^z^ésének bizonyítására többször használjak és aj<nl^atólaac)ssáq egyéb tör^yéinAjij^é^ler is fennállanak. J. A Btk 12. t^a egyrészt a bűrmalniaza^TTnásTészt a toiytatólagos bűncselekmény fogalmát határozza meg. A folytatólagos bűncselekmény kizárja a bűnhalmazatot és akkor állapítható meg, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. E rendelkezésnél fogva, ha a törvényi feltételek fennállanak, minden bűncselekménynél lehetséges a folytatólagos elkövetés megállapítása, kivéve a folytatólagosságnak fogalmilag kizárt, illetőleg egyes törvényi tényállások jellege folytán ide nem vonható eseteit. A vagyon elleni bűncselekmények gyakori járulékos cselekménye a magánokirathamisítás. A magánokirathamisításokat rendszerint a vagyon elleni bűncselekmények eszköz-, elő-, valamint azok leplezését szolgáló utó134