Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

egyes büntetéseknek valamennyi kihatását, tehát távolabbi következményeit is értékelni kell. Bizonyos esetekben csak ilyen szemlélet mellett dönthető el helyesen, hogy az összehasonlított büntetések közül melyik mutatkozik súlyosabbnak a másikhoz viszonyítva. 1. Az olyan vádlott esetében, akivel szemben az első fokú bíróság büntetés helyett önálló intézkedéssel bírálta el az ügyet [Btk 70. §-a (1) bekezdésének 1—5. pontja, (2) bekezdése] másodfokon büntetés kiszabása — terhére szóló fellebbezés hiányában — azért kizárt, mert ennek előfeltétele, a bűnösség megállapítása is tilalmazott [Be 241. § (1) bekezdés]. Az első fokon önálló intézkedéssel elbírált ügy ugyanis — a súlyosítási tilalom szempontjából — a felmentéssel befejezett üggyel esik egy tekintet alá. Nem cserélhető fel büntetésre — a súlyosítási tilalom folytán — az első fokon alkalmazott munkaterápiás intézeti kezelés (Btk 76. §) sem, noha ilyenkor nem volna szükség a bűnösség kimondására, mert első fokon ez már megtörtént. A tilalom azonban azon a logikai jogmagyarázaton alapul, hogy: ha tilos az első fokon bűnösnek kimondott vádlott büntetését — terhére bejelentett fellebbezés hiányában — súlyosítani, még inkább tilos másodfokon büntetést kiszabni vele szemben olyan esetben, amikor az első fokú bíróság büntetést egyáltalán nem alkalmazott. Ha a másodfokú bíróság a munkaterápiás intézeti kezelést — a törvényi feltételek hiányában vagy egyéb okból — az adott esetben nem tartja indokoltnak, lehetőség van büntetés helyett más intézkedés önálló alkalmazására (megrovás, próbára bocsátás stb.). 2. A Btk 38. §-ának (1) bekezdése szerint a főbüntetések a következők: a) halálbüntetés, b) a szabadságvesztés, c) a javító-nevelő munka, d) a pénzbüntetés. A főbüntetéseket a Btk 38. §-ának (1) bekezdése súly szerinti sorrendben tartalmazza a legsúlyosabbtól (halálbüntetés) a legenyhébbig (pénzbüntetés). A súlyosság sorrendjében első helyen álló halálbüntetés — amely a Btk 84. §-a szerint egyébként is csak kivételesen alkalmazható alternatív büntetés — szabadságvesztés helyett megfelelő fellebbezés hiányában másodfokon önként értetődően nem szabható ki. A többi főbüntetési nem között is — a belső tartalmukat, a velük járó következményeket és kihatásokat tekintve (elévülés, mentesítés, visszaesőkénti minősítés, újabb büntetés felfüggeszthetősége, feltételes szabadság korlátozása stb.) — lényeges különbségek vannak, és a Btk ezek figyelembevételével állapította meg súly szerinti sorrendjüket. Mindebből következik, hogy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában a másodfokú bíróság az első fokon alkalmazott főbüntetési nemnél súlyosabbra nem térhet át, hanem csak enyhébbre. Tehát a másodfokú bíróság szabadságvesztés helyett javító-nevelő munkát vagy pénzbüntetést, javító-nevelő munka helyett pénzbüntetést alkalmazhat, viszont fordítva: pénzbüntetés helyett javító-nevelő munkát vagy szabadságvesztést, illetőleg javító-nevelő munka helyett szabadságvesztést nem szabhat ki. Az a körülmény, hogy a Btk büntetési rendszere a Különös Részben a vagylagos (alternatív) büntetési tételeket több helyen alkalmazza, nem je176