Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

lictum compositum) —, amelynél az egy bűncselekményként való értéke­lést a keretébe tartozó cselekmények közötti szoros összefüggés indokolja. A dolog elleni erőszakkal, a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített hely­re megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával elkövetett lo­pás esetében tehát a rongálás vagy a magánlaksértés a lopással bűnhalma­zatban általában nem állapítható meg. B) A fenti jogértelmezés alapján az is világos, hogy a törvényi egység csak akkor jön létre, ha a lopás és az egyébként a rongálás, illetve magán­laksértés törvényi tényállását megvalósító magatartás közötti összefüggés megfelel az A) pontban kifejtett követelményeknek. Ebből következően: a) A lopás és a rongálás bűncselekményét bűnhalmazatban kell megálla­pítani, ha az elkövető a lopás végett megvalósított rongálással olyan nagy kárt okoz, amely az ellopott dolog értékéhez képest rendkívüli aránytalan­ságot mutat. A rendkívüli aránytalanság tudata az elkövető akaratelhatározásának ki­alakulása során jelentős önálló tényezőként hat. A két cselekmény alanyi oldalának ilyen alakulása pedig nem tekinthető olyan szoros kapcsolatnak, amilyent a Btk 316. §-a az említett rendelkezéseiben meghatározott törvé­nyi egység keretében értékel. A lopás és a rongálás bűnhalmazatban való megállapítása esetén a dolog elleni erőszak nem lehet alapja a lopás súlyosabb minősítésének, mert az elkövetés e módjával okozott kár a rongálásban való bűnösség kimondásá­val már értékelést nyert. b) A lopás és a magánlaksértés halmazatát, nem pedig a törvényi egysé­get kell megállapítani, ha a lopás elkövetésére irányuló szándék csak a jog­talan bemenetel után keletkezett. Ilyenkor ugyanis a magánlaksértést és a lopást megvalósító cselekmé­nyek közötti alanyi összefüggés a törvényi egységhez megkívántnál lazább: az elkövetésükre irányuló szándék külön-külön, egymástól függetlenül, egymásra tekintet nélkül keletkezett. Emellett a cselekmények tárgyi kap­csolata sem elég szoros: sem az időbeli közelség, sem a cselekmények cél— eszköz viszonya nem áll fenn. Ugyanez okból van helye a lopás és a magánlaksértés bűnhalmazatban megállapításának akkor is, ha az elkövető más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ehhez tartozó bekerített helyre lopás céljából megy be jogtalanul, és csak ezután alakul ki benne a bennmaradásra irányuló szándék. Ezekben az esetekben is figyelemmel kell lenni arra, hogy a bűnhalma­zatban álló cselekmények minősítésénél ugyanaz a körülmény kétszeres ér­tékelésre ne kerüljön. BK 88. A járművezetéstől eltiltás körének kiterjesztésénél érvényesül a súlyosi­tási tilalom. A Btk 58. §-ának (1) bekezdése a járművezetéstől eltiltás általános felté­teleit határozza meg. Eszerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követ el bűn­cselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. 162 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom