Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

3. Arra, hogy a felhasznált gépkocsi a csempészet eszköze, különösen az alábbi tényekből lehet következtetést vonni. Amennyiben az elkövető a gépkocsin olyan átalakítást végez vagy végeztet, amely nem a gépkocsi rendeltetésszerű használatának biztosítását, hanem a csempészet véghezvitelét célozza: az ilyen átalakítás folytán a gépkocsi elsődlegesen a csempészet eszközévé válik, s mint ilyent kell a Btk 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján elkobozni. Ha az elkövető a gépkocsit rendszeres csempészésre használja, a gépkocsi e rendszeres csempészet folytán jellegében szükségszerű eszközzé válik és ehhez képest kell elkobozni. Az említett célból való rendszeres használat által ugyanis a jármű elsődlegesen már nem szorosan vett közlekedési célt szolgál, hanem a csempészetnek az eszköze. Végül, ha a csempészett vámáru olyan jellegű (nagyságú, terjedelmű, súlyú stb.), hogy más módon való csempészése szinte kizárt, a csempészetnél használt gépkocsi mint a bűncselekmény törvényi tényállásában foglalt tevékenység megvalósításához ugyancsak szükségszerűen használt eszköz elkobzás alá esik, még ha azt nem is alakították át. BK 68. Nincs helye elkobzásnak, ha a vámbűncselekmény elkövetése után a bűncselekmény tárgyául szolgáló árut a tulajdonos úgy szerzi meg, hogy még vámszabálysértést sem követ el. Ilyenkor az elkövetőt az elkobzás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni. A Btk-nak az elkobzásra vonatkozó rendelkezéseinél alapelv, hogy azt a dolgot lehet elkobozni, amely az elkövető tulajdona [Btk 77. § (1) bek. a) pont, 314. § (1) bek.]. Ez alól az általános szabály alól a Btk kivételeket állapít meg, többek között a vámbűncselekmények esetében is [Btk 314. § (3) bek.]. E szerint: „Csempészet és vámorgazdaság esetén el kell kobozni azt az árut, amelyre a bűncselekményt elkövetik, kivéve ha állami szerv vagy szövetkezet tulajdona". A Btk 312. §-ának és 314. §-a (3) bekezdésének egybevetése alapján megállapítható: el kell kobozni azt az árut, amelyet a vámellenőrzés alól elvontak, még akkor is, ha az nem az elkövető tulajdona. A tv nem tesz különbséget abból a szempontból, hogy ebben az esetben a tulajdonos jóhiszemű vagy rosszhiszemű. A rendelkezés egyértelmű, a csempészett árut el kell kobozni. Kivétel az az eset, ha az áru állami szerv vagy szövetkezet tulajdonában van, avagy az áru a tulajdonos sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekménnyel került az elkövetőhöz. Más a helyzet a vámorgazdaság esetében. A tv rendelkezése szerint itt a csempészett vámárut kell elkobozni, amelyet valaki vámorgazdaság útján szerez meg. Az elkobzási rendelkezés kifejezetten csak a vámorgazdaság útján megszerzett csempészett árura vonatkozik. Ebből arra kell következtetni, hogy ha valaki az ilyen árut úgy szerzi meg, hogy vámszabálysértést sem követ el, attól a vámárut nem lehet elkobozni. Mivel ez esetben az elkobzásnak akadálya van, a Btk 77. §-ának (4) bekezdése értelmében az elkövetőt az elkobzás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni. A tv ilyen értelmezésének a helyességét támasztja alá a szabálysértések133