Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A Be 211. §-a értelmében a büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igényt az első fokú eljárás során, legkésőbb azonban addig kell bejelenteni, amíg a bíróság határozatának meghozatala céljából tanácsülést tart. A büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igény fogalmán tehát az első fokú tárgyaláson bejelentett igényt kell érteni. A polgári jogi igénynek a másodfokú eljárásban való felemelésére, illetve kiterjesztésére a Be alapot nem nyújt. Ez egyébként ellentétben állana a Be fellebbezési rendszerével is. A büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igény vonatkozásában pedig a fellebbezés tekintetében a Be szabályait kell alkalmazni. Ehhez képest a Pp-nek a másodfokú eljárásban a kereset felemelésére, illetve kiterjesztésére vonatkozó rendelkezései még kisegítőleg sem kerülhetnek alkalmazásra. BK 53. A büntetőbíróság határozatának a polgári jogi igényre vonatkozó részét a Pp 231. §-a alapján előzetesen végrehajhatónak nem nyilváníthatja. A Pp-nek az előzetes végrehajthatóságról rendelkező 231. §-a felsorolja azokat az ítéleteket, amelyeket fellebbezésre tekintet nélkül végrehaj thatónak kell nyilvánítani. A Be 395. §-ának (1) bekezdése szerint az ítélet csak jogerőre emelkedése után hajtható végre. A büntetőítéletnek — így a polgári jogi igényre vonatkozó részének is — az előzetes végrehajthatóságát a Be nem teszi lehetővé, a Pp 231. §-ának az alkalmazása tehát a büntető eljárásban kizárt. BK 54. Szabálysértés tárgyában a szabálysértési hatóság által hozott határozat nem zárja ki a büntető eljárás megindítását. Az 1968. évi I. tv (Sztv) több olyan szabálysértést szabályoz, amelyek tényállása hasonló a megfelelő bűncselekmény tényállásához. E tv 15. §-ának (2) bekezdése értelmében szabálysértés nem állapítható meg akkor, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg. Ha tehát a bűncselekmény és a szabálysértés tényállása hasonló, elsődlegesen büntető eljárásra kerül sor, ilyenkor a szabálysértés miatti felelősségrevonásnak nincs helye. Ha a cselekmény miatt büntető eljárás indult és a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott csupán szabálysértést követett el, a Be 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a vádlottat a vád alól felmenti és a szabálysértést elbírálja. Az a körülmény azonban, hogy a Be lehetővé tette, hogy a bíróság szabálysértéseket is elbírálhasson, nem változtat azon, hogy e szabálysértések jellege ugyanaz, mint az egyéb szabálysértéseké. Ehhez képest, ha a vádlott ellen büntető eljárás indult, nem ítélt dolog a korábbi szabálysértési határozat. A büntető eljárás és a szabálysértési eljárás ugyanis egymástól merőben különbözik; a szabálysértési eljárás során hozott határozat nem vonható egy tekintet alá a büntető eljárás során hozott bírósági határozattal. A Be 13. §-ának d) pontja szerint büntető eljárást nem lehet indítani és 119