Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

ténő használata esetében az elévülési határidő kezdetét az okiratnak a bíróság előtt való becsatolása vagy felmutatása napjától kell számítani. A Btk 34. §-ának a) pontja szerint az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A magánokirat-hamisítás vétsége a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására való használata. A vétség megvalósulásához a jogsérelem tényleges bekövetkezése nem szükséges. Az elkövetőnek a magánokirat-hamisítás vétségét megvalósító tevékenysége tehát a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználásával véget ért: ehhez képest a vétség elévülésének határideje a használat napján veszi kezdetét. Ebből folyik, hogy a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak perben való felhasználása esetén az elévülés határideje az okiratnak bíróság előtt való felmutatása vagy a perirathoz való becsatolása napján kezdődik. Az elévülés határideje szempontjából nincs jelentősége a felmutató részéről a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú okiratra a per során való további hivatkozásnak, minthogy ez nem használatnak minősülő tevékenység. De nem lehet szó — a fentiekben kifejtettekre tekintettel — az elévülési határidő kezdetének a per jogerős befejezésétől való számításáról sem. BK49. A büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalásnak — a Ptk 237., illetve 361. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának — nincsen helye. Amennyiben a Be 55. §-a alapján érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalás lehetősége felmerül, a büntetőbíróság az említett igény tekintetében az érdemi döntést mellőzi és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A Ptk 237. §-ának (4) bekezdésében, valamint 362. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a polgári bíróság a perben valamely olyan szolgáltatást, amely jogszabály szerint az egyik peres féltől a másiknak járna, a tv-ben foglalt feltételek esetén nem a félnek, hanem — az ügyész indítványára — az állam javára ítélheti meg [illetve a Ptk 202. §-a szerinti uzsorás szerződés esetén a Ptk 237. §-a (4) bekezdésének második fordulatára figyelemmel az állam javára megítélni köteles]. A Be 55. §-ának (2) bekezdése értelmében a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett polgári jogi igényt a büntető eljárásban a sértett mint magánfél érvényesítheti. Az (5) bekezdés szerint a sértett halála esetén örököse magánfélként felléphet és a sértetti jogokat a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban gyakorolhatja. A (4) bekezdés értelmében a polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti. A büntető eljárásban tehát más igény, mint a sértettet megillető polgári jogi igény nem érvényesíthető. Az állam javára a Ptk fent hivatkozott rendelkezései alapján történő marasztalás alapvetően különbözik a polgári jogi igénynek a büntető eljárás-