Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

tött része az összbüntetésbe nem számítható be. Figyelembe kell venni azonban, hogy a büntetés céljainak eléréséhez — a szabadságvesztéssel együttesen — a már végrehajtott javítóintézeti nevelés is hozzájárul. Ezért, ha a fiatalkorú az összbüntetésbe foglalás időpontjáig hosszabb időt töltött javítóintézetben, fokozott gonddal kell vizsgálni, indokolt-e a szabadságvesztés tartamának meghosszabbítása, és ha igen, milyen mértékben. c) A javítóintézeti nevelés elrendelését megelőzően előzetes fogva tartásban töltött idő a javítóintézeti nevelésbe, majd az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésbe nem számítható be. Erre a Legfelsőbb Bíróság a BK 63. sz. állásfoglalása adott iránymutatást. A hosszabb tartamú előzetes letartóztatást azonban a szabadságvesztés meghosszabbításának mellőzése, illetőleg a kisebb mérvű meghosszabbítás irányába ható tényezőként kell értékelni. 2. A Btk. 120. §-ának (2) bekezdése szerinti összbüntetés végrehajtási fokozatát az alapítéletben meghatározott fokozattal egyezően kell megállapítani. Ez a rendelkezés az ún. quasi halmazat esetén sem teszi lehetővé, hogy a bíróság szigorúbb végrehajtási fokozatot állapítson meg. A Legfelsőbb Bíróság BK 96. sz. állásfoglalása ugyanis arra az esetre vonatkozik, ha a fiatalkorút több szabadságvesztés büntetésre ítélték. 3. Javítóintézeti nevelés és több szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén a bíróság az összbüntetési ítélet indokolásában köteles számot adni arról, hogy a Btk. 92—93. §-án kívül a Btk. 120. §-a (2) bekezdésének első vagy második mondatát alkalmazta-e. 4. Ha a fiatalkorút a javítóintézetből a Btk. 118. §-ának (3) bekezdése alapján ideiglenesen elbocsátották, elbocsátásának véglegessé válásáig a javítóintézeti nevelés végrehajtása nem fejeződik be. Ezért eddig az időpontig az összbüntetésbe foglalás akkor is kötelező, ha a bíróság a javítóintézeti nevelés folytatását nem rendelte, illetve nem is rendelhette el, mert a fiatalkorú nem az ideiglenes elbocsátás alatt követte el azt a bűncselekményt, amelyért szabadságvesztésre ítélték. Az ideiglenes elbocsátás tartamának lejárta után csak akkor van helye azonban összbüntetésbe foglalásnak, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátás tartama alatt elkövetett és utóbb ismertté vált bűncselekmény miatt a Btk. 118. §-ának (3) bekezdése alapján a javítóintézeti nevelés folytatását elrendelte. Ha a javítóintézeti nevelés elrendelése után a fiatalkorún szabadságvesztést hajtanak végre, de annak kitöltéséig az összbüntetésbe foglalás elmarad: a javítóintézeti nevelés folytatására nem kerülhet sor, hanem utólag le kell folytatni az összbüntetési eljárást. Ennek nem akadálya a szabadságvesztés kitöltése, mivel az intézkedés, illetve a büntetés végrehajtása folyamatos. Ilyenkor azonban a szabadságvesztés tartamának meghosszabbítása csak kivételesen indokolt. 5. A 4. pontban kifejtettek irányadók akkor is, ha az elkövetőt a tizennyolcadik életévének betöltése után elkövetett bűncselekmény miatt ítélték szabadságvesztésre. Az elkövető tizenkilencedik életévének betöltése — illetve az oktatási év befejezése — után összbüntetésbe foglalásnak (elsőfokú összbüntetési ítélet meghozatalának) helye nincs. 6. A mentesítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az alapítéletben meghatározott szabadságvesztés tartamát kell figyelembe venni akkor is, ha azt a bíróság — összbüntetésként — meghosszabbítja. A várakozási időt az összbüntetés kiállásától, illetve végrehajthatósága megszűnésétől kell számítani. ILI. Javítóintézeti nevelés és javító-nevelő munka találkozása esetén ugyancsak a fiatalkorú személyiségének és nevelhetőségének van elsődleges jelentősége annak elbírálása szempontjából, hogy a személyi szabadság elvonásával nem járó büntetés 79