Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

tartozó jármű vezetésére vonatkozó speciális szabályokat megszegve követnek el bűncselekményt. Mindenkor indokolt az eltiltás körének vizsgálata a segédmotoros kerékpárral elkövetett bűncselekmény esetén. Ilyenkor azt kell meggondolni, hogy a tömegénél, sebességénél fogva viszonylag kisebb veszélyű gépi meghajtású járművel okozott bűncselekmény miatt — a vezetői jogosítvány terjedelmétől függetlenül — elégséges-e csupán a segédmotoros kerékpár vezetésétől való eltiltás. Amennyiben a bíróság e kérdést igenlően dönti el, úgy az eltiltást kizárólag erre a fajtájú járműre is korlátozhatja. 2. További általánosítható alapelv, hogy az eltiltott személy olyan járművet ne vezessen, amelyikkel a tilalmazott magatartást tanúsította és a bűncselekményt elkövette. Ellenkező esetben ugyanis a mellékbüntetés formális, az elítéltre tényleges hátrányt nem jelent, és ekként a büntetés céljának elérésére sem alkalmas. Aki tehergépkocsival vagy autóbusszal követ el olyan bűncselekményt, amely a mellékbüntetés kiszabását indokolja, azt úgy kell eltiltani, hogy e járműveket ne vezethesse, és méltányossági szempontból sem korlátozható az eltiltás személygépkocsi vezetésére. Aki segédmotoros kerékpárral súlyosabb megítélésű bűncseleményt követ el, azt — függetlenül attól, hogy a jogosítványa milyen járműkategóriára szól — „a járművezetéstől" vagy „a közúti járművezetéstől" kell eltiltani. Segédmotoros kerékpárt ugyanis bármely járműkategóriára érvényes vezetői enegdéllyel vagy segédmotoros kerékpárra szóló vezetői igazolvánnyal szabad vezetni. Ugyanez a helyzet a lassú járművek vagy állati erővel vont járművek vezetésétől való eltiltás esetén is. IV. A Btk. 88. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás alkalmazható főbüntetés helyett önálló büntetésként, ha a bűncselekmény büntetési tétele 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Elvileg tehát a Btk. 187. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, a 188. §-ának (1) bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége, a 189. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés tiltott átengedésének és a 190. §-a szerinti cserbenhagyás vétségének tekintetében felmerülhet az önálló mellékbüntetés alkalmazása. A törvény azonban erre csak kivételes esetben ad lehetőséget, ha a bűncselekménynek mind tárgyi, mind alanyi oldala csekélyebb társadalomra veszélyességre utal, és a büntetés célja így is elérhető. Az ítélkezési tapasztalatok szerint a bíróságok a kivételes alkalmazási lehetőséget megszorítóan értelmezik, és ezért a Btk.-nak ez az intézménye még az indokoltnál is ritkábban érvényesül. A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként általában akkor alkalmazható, amikor a mellékbüntetés alkalmazásának a feltételei és indokai fennállanának, de szabadságvesztés vagy más főbüntetés kiszabása szükségtelen, pl. a személyi körülményekre tekintettel túlzott hátrányt jelentene, viszont a társadalom védelme az elkövetőnek mint járművezetőnek a közlekedésből való kivonását indokolja, amikor tehát arra lehet következtetni, hogy a járművezetéstől eltiltás önmagában is hatásosan szolgálja a büntetéskiszabási célokat. A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazásával megfelelően érvényesíthető az a differenciálási követelmény, hogy a közlekedésben részt vevők testi épsége, élete, biztonsága megfelelő védelemben részesüljön, és a büntetésben kifejeződő joghátrány arányosan igazodjék az elkövető személyi körülményeihez. Az alkalmazás feltételeinek a vizsgálatánál — azl alatt kifejtetteken túlmenően — tehát annak van jelentősége, hogy a 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben a járművezetéstől eltiltás mint önálló büntetés alkalmazása szükséges és egyben elegendő-e, illetve a megva73