Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)
indokolt, ha az elkövető egyéni nevelhetősége érdekében főbüntetés kiszabása szükségtelen, és a járművezetéstől való végleges vagy időleges eltiltás önmagában is megfelelő súlyú joghátrány, és alkalmas a büntetés céljainak eléréséhez. I. A járművezetéstől eltiltás alkalmazhatóságának körét és alanyait illetően sajátos mellékbüntetés. Ezért külön is szükséges meghatározni azokat a jelentősebb összefüggéseket, amelyek a törvényi meghatározások azonos értelmezését és az egységes, de mégis differenciált büntetéskiszabási gyakorlatot elősegítik. A Btk. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. a) A törvényi tényállás első fordulatában meghatározott alanyi kört illetően az ítélkezési gyakorlat nem egységes, a bíróságok a törvény szövegét szűkítően értelmezik. Ezért indokolt kiemelni, hogy a törvénynek az „engedélyhez kötött járművezetés szabályaira" utalás értelemszerűen kiterjed minden olyan közlekedési szabályra, amely a járművet vezető részére — e tevékenységével kapcsolatban — kötelezettségeket vagy tilalmakat ír elő. A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének [Btk. 172. § (3) bekezdés] elkövetése magában foglalja a KRESZ 58. §-ának (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek nem teljesítését is, és ezért — ha közlekedési bűncselekmény esetleg nem is valósul meg — az engedélyhez kötött járművezetés szabályai mindenképpen sérelmet szenvednek, és a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének első fordulata szerinti tényállási elemek maradéktalanul megvalósulnak. b) A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a járművezetéstől eltiltható az is, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A „használ" fogalmon értendő minden olyan magatartás, amely valamely bűncselekmény elkövetését, annak leplezését, az elkövető menekülését, a bűncselekmény tárgyának őrzését, tárolását stb. felöleli. Lényegében ide tartozik tehát minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapadó, egyben ismétlődő és tartós elemként jelentkezik. Nincs helye azonban a használat megállapításának akkor, ha a jármű csak tárgya a szándékosan elkövetett bűncselekménynek, pl. jármű önkényes elvétele esetén. „Használó"-nak kell tekinteni — amennyiben tettese vagy részese a bűncselekmény elkövetésének — a gépjármű üzembentartóját, annak vezetőjét, illetve rajtuk kívül azokat is, akik a járművet ismételten bűncselekmény céljára — akár utasként is — igénybe veszik. c) Nem járművezetéstől, hanem foglalkozástól eltiltás alkalmazásának van helye azonban azzal szemben, akinek tevékenysége a közlekedési bűncselekményt megvalósító járművezetéshez csak másodlagosan és áttételesen kapcsolódik, de magát a járművet ténylegesen nem vezeti. A Btk. 56. §-ában meghatározott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés ugyanis általánosabb jellegű jogintézmény, amely a foglalkozások széles körét öleli fel. E törvényhely alapján bármely szakképzettséget igénylő foglalkozástól el lehet tiltani az elkövetőt, kivéve azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A Btk. 56. §-ához képest a Btk. 58. §-ának rendelkezései tehát lényegében különös rendelkezések, mert az utóbbi mellékbüntetés a más szakképzettséget igénylő foglalkozások széles köréből kiemelt és kifejezetten az engedélyhez kötött járművezetéssel megvalósított vagy jármű használatával elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazható. Az a vonatvezető pl. aki a járművezetéshez csak a biztonsági célokat szol69