Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

vagy igen nagymérvű csökkentése biztosíthatja, hogy az összbüntetés a halmazati büntetés tartamával legyen azonos. Azokban az esetekben, amikor az egymással quasi halmazati viszonyban álló büntetések közül a rövidebb tartamú büntetés teljes elenyészése nem indokolt: az elengedés mértéke lényegesen nagyobb lehet, mint a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján megállapított összbüntetési tartam, és a csökkentés a rövidebb büntetésnek akár a háromnegyedéig is terjedhet. Azokban az esetekben viszont, amikor az elsőfokú nem jogerős elítélés után követte el a terhelt az újabb bűncselekményt — jóllehet ilyen esetben is quasi halmazati összbüntetésről van szó —, ezt a körülményt mint quasi halmazati összbüntetés határesetét nem lehet figyelmen kívül hagyni az összbüntetési tartam megállapításánál. Ilyenkor is a rövidebb tartamú szabadságvesztés mértéke tekintetében nagyobb mérvű csökkentés szükséges ugyan mint a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során, de abból viszonylag kisebb mértékű elengedés indokolt. Ebben az esetben a két alapítéletben kiszabott szabadságvesztés közül az egyik teljesen nem enyészhet el, a rövidebb tartamú szabadságvesztés felerészének elengedésén túli mérséklés pedig általában nem indokolt. 3. Azokban az esetekben, amikor több alapítéletben kiszabott olyan büntetéseket kell összbüntetésbe foglalni, amelyek egymással részben a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében, részben pedig a (4) bekezdésében említett viszonyban állnak: az összbüntetésbe foglalásnál a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alkalmazandó, az elengedés mérvének a megállapításánál azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az összbüntetésbe foglalás kettős célt szolgál. A különböző büntetési tartamok és azoknak egymással való viszonya alapján kell állást foglalni az elengedés helyes mértékének a megítélésénél. 4. Az összbüntetés tartamának megállapításával kapcsolatban kifejtettek megfelelően irányadók a szigorított javító-nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka, illetőleg a javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalásának eseteire is. C) A többszörös összbüntetésbe foglalás. 1. Többszörös összbüntetésbe foglaláson azt kell érteni, amikor a terhelt ügyében már korábban keletkezett összbüntetési ítélet, de olyan újabb alapítélet meghozatalára kerül sor, amelyet a megelőzően hozott összbüntetési ítélet nem érintett, és a büntetések folyamatos töltése folytán ismételten felmerült az összbüntetésbe foglalás szükségessége. Annak a megítélésénél, hogy a folyamatosan végrehajtandó, korábbi összbüntetéssel érintett alapítéletekben kiszabott büntetésekre milyen esetben kell visszatérni, az alábbiak az irányadók: a) Alapvető szabály, hogy a többszörös összbüntetésbe foglalás olyan esetben, amikor a terhelt ügyében korábban már összbüntetési ítélettel határoztak, majd az ezzel érintett legutóbb hozott alapítélet jogerőre emelkedése után követte el a terhelt az újabb bűncselekményt, s ez teszi indokolttá az újabb összbüntetésbe foglalást: az összes alapítéletre nem kell visszatérni, hanem a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított és az újabb alapítéletben kiszabott büntetéseket a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján kell összbüntetésbe foglalni. b) Ugyancsak nem kell visszatérni a korábbi összbüntetési ítélettel érintett alapítéletekre olyankor sem, hogy az ismételt összbüntetésbe foglalás szükségességét eredményező újabb alapítéletben elbírált bűncselekményt a terhelt a már korábban összbüntetésbe foglalt alapítéletek valamelyikének jogerőre emelkedése előtt követte el. Ilyen esetben az elengedés mértékének a meghatározásánál az az irányadó, hogy az 65