Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

olyan műveletek tekinthetők, amelyek közvetlen eredménye már maga a kábítószer, így pl. a kábítószer hatóanyagát tartalmazó növény termesztése (a hatóanyag kivonásának szándékával) még csupán a bűncselekmény előkészületét valósítja meg, a hatóanyag kivonásának megkezdésével azonban a cselekmény a kísérlet szakaszába lép. III. 7. A Btk. nem határozza meg a kábítószer fogalmát. A Btk. 282. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint „büntetőjogi szempontból is ugyanaz tekintendő kábítószernek, amit külön jogszabály kábítószernek nyilvánít". A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló jogszabály (Btké.) 23. §-ának értelmében pedig „kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell". A nemzetközi egyezmények alapján kiadott — a Btk. miniszteri indokolásában említett — külön jogszabály ez idő szerint a többször módosított 1/1968. (V. 12.) BM-EüM sz. rendelet. E rendelet mellékleteinek a 15/1981. (XII. 8.) EüM sz. rendeletben megállapított szövege tartalmazza a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékét. A rendelet 3. sz. melléklete egyes kábítószereket, illetve kábítószert tartalmazó gyógyszerkészítményeket egy, illetve két üres négyzettel jelöl meg, és ehhez azt a magyarázatot fűzi, hogy ezek a kábítószerek (készítmények) az orvosi vényen történő rendelés szempontjából és más igazgatási szempontból nem tekintendők kábítószernek. Ez azonban nem változtat azon, hogy a Btk. 282. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetési tárgyai lehetnek. A pszichotrop anyagok jegyzékét ez idő szerint a 4/1980. (VI. 24.) EüM — BM sz. együttes számú rendelet I—V. melléklete tartalmazza. A kábítószerre vonatkozó rendelkezések azonban — a Btké. 23. §-ára tekintettel — csak az I—II. jegyzékben felvett anyagokra irányadók. Az egyéb pszichotrop anyagok tehát nem tekinthetők kábítószernek, de a kóros szenvedélykeltés (Btk. 283. §) bűncselekménye szempontjából kábító hatású anyagok lehetnek. Minthogy a jogszabályok egyértelműen meghatározzák, mely anyagok tekintendők kábítószernek, ezt a bíróság általában szakértői közreműködés nélkül is megállapíthatja. Határozatának indokolásában azonban — az említett rendeletek megfelelő jegyzékeire hivatkozva — pontosan meg kell jelölnie, hogy az elkövető milyen anyagot vagy anyagokat szerzett meg stb. A Btk. 282. §-ának (1) bekezdése szerint a „kóros élvezetre alkalmas" kábítószer megszerzése stb. bűncselekmény. Az egyértelmű jogszabályi rendelkezésekből azonban következik, hogy ennek a törvényi tényállási elemnek általában nincs önálló jelentősége. Ha valamely anyag az említett rendeletek mellékletei szerint kábítószernek minősül, feltétlenül kóros élvezetre alkalmas. Ezt a bíróságnak külön nem kell vizsgálnia, és ennek tisztázása érdekében szakértői bizonyítást sem kell elrendelnie. Másfelől a kóros élvezetre alkalmas, de a kábítószer jegyzékén nem szereplő anyag a kifejtettek szerint nem tekinthető kábítószernek, hanem legfeljebb kábító hatású anyag lehet. A Btk. 283. §-ának törvényi tényállásában szereplő „kábító hatású anyagok" nem alkotnak olyan zárt kört, mint a kábítószerek. Ezeknél — szakértői közreműködéssel — esetenként kell tisztázni, hogy az elkövetés tárgyául szolgáló anyagnak vagy szernek volt-e ilyen hatása, az elkövető valóban „kóros élvezethez" nyújtott-e segítséget stb. A rendeletek mellékleteiben felsorolt anyagok mennyiségüktől függetlenül minősülnek kábítószernek. Előfordulhat azonban, hogy olyan csekély mennyiség a bűncselekmény tárgya, hogy az nem lesz alkalmas bódult állapot előidézésére. Lehetséges 47