Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

A többszörös visszaeső személyi társadalomra veszélyessége kiemelkedő, ezért a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a büntetés kiszabása körében a különös visszaesőkre megállapított és a Btk. 97. §-ában írt rendelkezések alkalmazását írja elő. Ebből nem következik az, hogy a többszörös visszaeső egyben a különös visszaesői kategóriába esne, lehetséges ugyanis, hogy az elkövető újabb — immár legalább harmadik elítélés alapjául szolgáló — bűncselekménye nem ugyanolyan vagy hasonló jellegű, mint amelyeket korábban megvalósított. Azt a körülményt, hogy a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, a büntetés kiszabása során, a bűnösségi körülmények értékelésénél kell figyelembe venni. A Btk. a többszörös visszaeső kategóriába tartozó elkövetőkkel szemben szigorúbb szabályozást tartalmaz, mint a különös visszaeső kategóriába tartozó személyek esetében. A többszörös visszaeső tekintetében is különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetében enyhíthető a büntetés, ez az enyhítés azonban csak a Btk. Különös Részében meghatározott szabadságvesztés alsó határáig terjedhet. Más szóval az ún. egyszeres enyhítés alkalmazásával a bíróság a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a) — e) pontjaiban meghatározott felemelt büntetési tétel alsó határától a Btk. Különös Részében írt törvényi büntetési tétel alsó határáig enyhítheti a büntetést. Ugyanakkor a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabására csak a kísérlet és a bűnsegély esetében, valamint akkor kerülhet sor, ha a törvény a korlátlan enyhítésre nyújt lehetőséget. 2. A Btk. Altalános Része a büntetés kiszabását érintő rendelkezéseken túlmenően a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyéb — a különös visszaesőkre megállapítottnál súlyosabb — joghátrányokat is előír. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 42. § (3) bek.]; a feltételes szabadságból való kizártságban [Btk. 47. § (3) bek. a) pont]; a próbára bocsátás kizárásában [Btk. 72. § (2) bek.]; a törvényi mentesítés korlátozásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában [Btk. 102. § (3) bek., és 103. § (3) bek. a) és b) pont]; végül a szigorított őrizet lehetőségében [Btk. 78. § (1) bek.] jutnak kifejezésre. Természetesen a többszörös visszaesőkre vonatkoznak azok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a Btk. a visszaesőkre nézve általánosan előír. Ezek a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont]; végül a fiatalkorúakkal szemben előírt szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 111. § (2) bek., b) pont] jelentkeznek. 3. Az elkövetőknek a többszörös visszaesők keretén belül viszonylag szűk körben jelentkező csoportjánál a tartós társadalomellenes beállítottság folytán a bűnözés életvitellé, életmóddá vált, s velük szemben a törvény a szigorított őrizet intézkedésének alkalmazására nyújt alapot (78. §). A szigorított őrizet elrendelésének egyik feltétele, hogy a többszörös visszaesővel szemben erre az intézkedésre az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében szükség van. Erre a következtetésre a bíróság általában csak akkor juthat, ha a korábbi szabadságvesztések végrehajtása hatástalannak bizonyult. A szigorított őrizet elrendelésének szükségessége általában akkor merülhet fel, ha az elkövető a korábban legalább három esetben — egyenként egy évet meghaladó tartamban kiszabott — szabadásgvesztést ténylegesen kitöltötte. A többszörös visszaesőknél a büntetés kiszabása során kizárt annak figyelembevétele, hogy az elkövető szigorított őrizetének elrendelésére is sor kerül. A szigorított őrizet ugyanis a többszörös visszaesők egy viszonylag szűk körével szemben kiszabott büntetés mellett alkalmazható intézkedés, amelynek alkalmazását a törvény 29