Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

107. Ha a késedelem esetén követelhető kötbér elérte a legmagasabb mértéket, lejárt követelésnek minősül, és a vele egynemű kereseti követeléssel szemben beszámítási kifogásként érvényesíthető [Ptk. 296. § (1) bek., 297. § (2) bek., 7/1978. (II. 1) MT sz. r.4 21. § (1) bek. a) pont]. A felperes szállító az alperes megrendelővel szállítási szerződést kötött turbógenerátor és tartozékai szállítására. A felperes a 6 199 600 Ft termékellenértéket leszámlázta, az alperes azonban csak 5 712 560 Ft-ot fizetett meg, 487 040 Ft-tal hátralékban maradt. A felperes a keresetében ezen összeg és ennek kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy 6 199 600 Ft kötbéralap után kötbérkövetelése a 105 napos teljesítési késedelem miatt 487 040 Ft-ot tett ki. A felperes követelésébe a kötbérkövetelést beszámította, és ennek folytán a felperesnek nincs követelése. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes késedelme a teljesítéskor 105 napos volt. A késedelmi kötbér összege 1981. december 5-én elérte a felső határt, így az esedékessé vált. Az esedékessé vált kötbér lejárt pénzkövetelésnek minősül; az elévülés nem következett be. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a felperesnek lehetőséget kell nyújtania a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a kötbérfizetési kötelezettsége alóli kimentésre. Az első fokú bíróság egyébként helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesi követeléssel szemben a perben az alperes beszámítási kifogását jogszerűen terjesztette elő. A késedelmi kötbér összege elérte a felső határt és ezért az az említett rendelet 21. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján lejárt követelésnek minősül, a felperes vételárkövetelésével szemben mint egynemű pénzkövetelés beszámítható. Az első fokú bíróság ítéletében ugyan utalt a kimentésre, a felperest azonban a Pp. 3.§-ának (1) bekezdése alapján fel kellett volna hívni, hogy az alperes kötbérigényével szemben módjában áll védekezést előterjeszteni. A felperes e védekezése lényegét csupán a fellebbezési tárgyaláson ter jesztette elő. % Mivel a kimentési kötelezettség a felperest terheli, a felperesnek kell ezzel kapcsolatban tényelőadásait megtenni és bizonyítékait előterjeszteni. A felperes kötbérfizetési kötelezettségének érdemi elbírálása után hozható a perben megnyugtató döntés. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §ának (3) bekezdése alapján — mivel a bizonyítás nagyobb terjedelmű kiegészítése szükséges — hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 31911983. sz., BH 1984jll. sz. 457.) 108. A beszámítási kifogás érvényesítésének nem előfeltétele az, hogy az abban foglalt ellenkövetelés a kereseti követeléssel azonos jogügyletből származó legyen (Ptk. 296. §). (Legf. Bír. Gf. II. 30 493\1984. sz., BH 198611. sz. 28.) 109. Alaptalan a beszámítási kifogás, ha az abban megjelölt követelést az alperes már másik vérben érvényesítette [Ptk. 296. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Gf V. 30 547/1984. sz., BH 1985/9. sz. 355.) 93