Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

fennáll-e az alperes fizetési késedelme. Az alperes levele a korábbi szóbeli megállapodásra hivatkozva rögzíti, hogy a fizetési határidő az áru átvételétől számított 30 nap, illetve 1984. február 29. napja. A felperes erre a levélre nem válaszolt. Ilyen körülmények között alaptalanul hivatkozik arra, hogy nem tudott a fizetési határidő módosításáról, hiszen erről legkésőbb az alperesi levélből értesülhetett. Miután azt nem kifogásolta, a Legfelsőbb Bíróság — az első fokú bíróság álláspontjával egyezően —, figyelemmel a Ptk. 216.§-ának (2) bekezdésében írtakra — melyek értelmében a nyilatkozattétel elmulasztása ráutaló magatartásnak minősülhet — arra a következtetésre jutott, hogy a fizetési határidő módosítása tekintetében a megállapodás az alperesi levélben írtak szerint létrejött. Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy írásbafoglalás hiányában ez a megállapodás érvénytelen. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 3. §-a értelmében a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseinek érvényességéhez írásbeli alakra van szükség. A szerződés írásbafoglalásának előírása esetén azonban a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében elegendő a szerződés lényeges tartalmának — az adott esetben a szerződés tárgyának és a bizományi díjnak — írásbafoglalása, egyéb feltételekben, így a fizetési határidőbe a felek szóbeli megállapodása is érvényes, ami azt is jelenti, hogy e tekintetben a szerződés módosítása szóban is megtörténhet. Mindezek alapján helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes mindössze 2 napi fizetési késedelembe esett, mivel pedig erre az időre járó kamatot megfizette, a felperes keresete alaptalan. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31175/1985. sz., BH 1986/5. sz. 195.) 1.5. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek 84. /. A kötelezett és a kezes nem bonthatják fel a kezességre vonatkozó megállapodást a jogosult hozzájárulása nélkül [Ptk. 272. §, 319. § (1) bek.]. II. A kezes jogosult, de nem köteles megkövetelni azt, hogy a hitelező előbb a kötelezettől kísérelje meg a követelésének behajtását [Ptk. 274. § (1) bek., 276. § (1) bek.]. A felperes az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) által az alperes részére adott gyártmányfejlesztési kölcsön 1980. december 31-én esedékessé vált utolsó részletét, 1 434 000 Ft-ot kezesként 1982. január 27-én egyenlítette ki. Ennek és az előbbi időponttól a kamat megfizetése iránt a felperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva keresetet terjesztett elő az alperes ellen. Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes már nem volt kezes, amikor teljesített. A kezességi szerződést már korábban a bírói egyezséggel bontották fel. Az OMFB-től beszerzett nyilatkozat szerint a kölcsön utolsó részletét a felperes az állítása szerinti napon egyenlítette ki. Az alperes pedig a kérelmének kedvező elintézését indokolatlanul tételezte fel. A perben fellépett megyei főügyészség az alperes kereset szerinti marasztalását indítványozta. Az első fokú bíróság — szakértői bizonyítás után — a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a követelését a sorrend megtartása nélkül egyenlítette 79