Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes az első fokú bírósági tárgyaláson a bizonyítás eredményére tekintettel a keresetét 178 412 Ft-ra szállította le. Az első fokú bíróság az alperest a leszállított kereset értelmében marasztalta. Az ítélet indokolása rámutatott arra, hogy a gazdasági megállapodás, amit a felek kötöttek, a Ptk-ban nevesített egyik szerződésfajtával sem azonosítható. Ezért a jelen esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kellett alkalmazni. A fellebbezés nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felek között az 1976. szeptember 24-én kelt „gazdasági megállapodás" folytán [Ptk. 200. § (1) bek.] szerződés jött létre a szóban forgó közös beruházással kapcsolatban és így a jogalap nélküli gazdagodás szabályai nem alkalmazhatók (Ptk. 361. §). E megállapodás szerint a felek megegyeztek abban, hogy a beruházás pénzügyi felosztásának alapja a beruházási program költségirányzata, továbbá hogy az esetlegesen felmerülő többletköltségeket a beruházás részarányának megfelelően fedezik. A per adatai szerint a szerződésben foglalt kikötés utólag kiegészült azzal, hogy a „beruházási költségeket a naturális feladat-megosztás alapján a társak a ténylegesen felmerülő költségek szerint vállalják". Ez a kikötés a jelen esetben azt jelenti, hogy a felperes mint beruházótárs az általa használt ingatlanrész bekerülési költségét vállalja. Nem vitásan megállapítható az, hogy a felperes által használt ingatlanrész összes bekerülési költsége 711 960 Ft-ot tesz ki. Minthogy pedig a felperes az alperesnek ennél az összegnél többet, 880 372 Ft-ot utalt át a megállapodás szerinti hozzájárulásként, ezért a felperes által előterjesztett visszakövetelési kereset i igény — figyelemmel az első fokú bíróság ítéletében kifejtett egyéb indokokra is — a különbözeti összegre vonatkozóan kellően megalapozott. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet az indokolásnak részbeni — fentebb kifejtett — módosításával a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 055/1980. sz., BH1981 j 10. sz. 411.) 39 A megrendelő csak abban az esetben követelheti fedezeti vétel címén más fajtájú termék magasabb áron történt beszerzésével előállott vételárkülönbözet megtérítését a szerződésszegő szállítótól, ha a szerződésben lekötött fajta beszerzése nem volt lehetséges [Ptk. 4. §,340. §]. A felperes megrendelt az alperesnél 10 500 db szilvaoltványt. Az alperes a megrendelést visszaigazolta, de az 1980. június 30-án kelt levelében akadály közléssel élt, és közölte, hogy az importból származó szemek rendkívül alacsony százalékú eredése miatt a szerződésben vállalat kötelezettségének nem tud eleget tenni. A felperes külföldi szaporítóanyag behozatala iránt intézkedett. Az így beszerzett 9200 db-ért 1 246 570 Ft-ot fizetett ki. Mivel 9200 db a szerződésben meghatározott szilvaoltvány 266 800 Ft-ba került volna, a felperes a keresetében a két ár különbözeteként mutatkozó 979 770 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a szerződésszegését elismerte, de vétlenségére hivatkozott, emellett tagadta, hogy a felperest kár érte. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása megállapította, hogy az eljárás során beszerzett szakvélemény kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy az importból származó szilvaoltvány értéke arányban áll a beszerzésre fordított költséggel. Ez az értéknövekedés abban fejeződik ki, hogy a külföldi eredetű fán termett szilva új fajtájú gyümölcs, korábbi érésű, nagyobb szemű, és mindezekre tekintettel az értékesítése is kedvezőbb feltételekkel történhetik, mint a hazai termesztésből származó fajtáé. További előnyök származnak a felperes számára abból, hogy a beszerzett fajtájú fák gyümölcsének érése elhúzódik, és így a termés 42