Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

nos illetékességet a jogi személy és az annak képvseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek pedig az ügyintézés helyét kell tekinteni. Ezért — valamint a Pp. 366. §-ának (1) bekezdését is figyelembe véve — azt kellett megállapítani, hogy az ügy megyei bítósági hatáskörbe tartozik, és a Fővárosi Bíróság kötelei a fizetési meghagyás kibocsátására. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság végzését — a Fővárosi Bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot a fizetési meghagyással kapcsolatos eljárás lefolytatására utasította (Eln. Tan. G. törv. 31 021 1985. sz., BH 1986/10. sz. 426.). 25. Mezőgazdasági szövetkezet a gazdasági bíróság előtt csak a saját vagy a keretében működő szakcsoport vagyonát ért kár megtérítése iránt érvényesíthet igényt, de a tagok egyéni gazdaságában, személyi tulajdonában bekövetkezett kár megtérítése végett nem támaszthat követelést (Pp. 396. §). A felperes keresete szerint méhészeti szakcsoportja megrendelte a tagjai részéről igényelt gyógyszeres cukorlepényt az I. r. alperesnél, amelynek diszpozíciójára azt a II. r. alperes leszállította. A méhészek nyomban megkezdték a cukorlepénynek a kaptárban való elhelyezését, majd 1—2 nap elteltével észlelték, hogy a cukorlepény — minőséghibája következtében—szétfolyt, anyaga a kaptár nyílásait elzárta, a méhek megfulladtak. A felperes a keresetében három méhész összesen 45 687 Ft kárát és ennek késedelmi kamatát érvényesítette az alperesekkel szemben. Az első fokú bíróság ítéletet hozott és abban a II. r. alperest arra kötelezte, hog) kártérítés címén fizessen meg a felperesnek 45 687 Ft-ot és annak évi 15% késedelmi kamatát. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes hibás teljesítése és a keresetben érvényesített kár között fennáll az okozati összefüggés, és kellően bizonyított a méhcsaládok pusztulásából, valamint az elmaradt haszonból származó kár összege is. Ezért a II. r. alperes a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-a alapján köteles a fenti kárösszegnek a megtérítésére. Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Tévedett és ezáltal törvényt sértett az első fokú bíróság, amikor a felperes keresetindítási jogát fennállónak tekintve, az eljárást lefolytatta és annak eredményeként a felperes javára a II. r. alperest marasztalta. A felperes — kereseti előadása szerint — a szakcsoport tagjainak egyéni gazdaságában, személyi tulajdonában keletkezett kárt kívánta érvényesíteni az alperesekkel szemben. Mivel a méhészeknek térítést nem fizetett, saját nevében csak olyan igényt érvényesíthetett volna, amely a perbeli cselekménnyel kapcsolatban a keretében működő szakcsoport elkülönített vagyonában keletkezett, de — a Pp. 396. §-ában foglaltakra tekintettel — nem rendelkezik ügyfélképességgel a szakcsoport egyes tagjainak egyéni gazdaságában, személyi tulajdonában levő vagyontárgyakban bekövetkezett károk tekintetében. Ilyen követelést csak maguk a károsult méhészek támaszthatnak. A perben nem merült fel adat arra nézve — ezt különben a felperes maga sem állította —, hogy az alperesek hibás teljesítése folytán a szövetkezet vagy a szakcsoport elkülönített vagyonában is keletkezett kár. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — anélkül, hogy a II. r. alperes fellebbezési előadását érdemben vizsgálta volna — az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. 28