Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

nyomban esedékessé válik. A felperes a fellebbezési eljárásban csatolta azokat a számlákat, amelyekkel igazolni kívánta, hogy a homokfogó meghibásodása folytán a tórendszerbe került többletiszap eltávolítása miatt kiadásai keletkeztek. Az azonban, hogy a hibás teljesítést miatt érte-e a felperest kár, és hogy a bekövetkezett kár az I. r. vagy a II. r. alperes — vagy mindkettő' — jogellenes magatartásával áll-e okozati összefüggésben, továbbá a kár összegének megállapítása is csak a bizonyítékok mérlegelésével, a bizonyítási eljárás lefolytatása után lehetséges. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy őt mint a létesítmény üzemeltetőjét a perlési jog — szerződéses jogviszony hiányában is — megilleti. Az adott esetben ugyanis az Országos Vízügyi Hivatal beruházásában épült — az I. r. alperes által tervezett és a II. r. alperes által kivitelezett — létesítményt a felperes vette át üzemeltetésre. Az üzemeltető a Ptk. 26. § (2) bekezdésének a) pontja alapján jogképes, a Pp. 48. §-a szerint pedig perképes, és ennek megfelelően jogosult a szerződésszegésből eredő igényét érvényesíteni. Az üzemeltető által érvényesített kártérítési igényt tehát érdemben kell elbírálni, mert a kár az üzemeltető érdekkörében jelentkezett, a káreset körülményeit, a kár összegszerűségét ő tudja megjelölni és bizonyítani, és végső soron a bekövetkezett kárt ő viseli. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az első fokú bírósági pert megszüntető végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A bizonyítási eljárás lefolytatása után, annak eredményétől függően lehet csak ugyanis az ügyben megnyugtató határozatot hozni. (Legf.Bír. Gf. II. 31 422/1984. sz., BH 1986/5. sz. 203.) 17. A munkavállaló tartozásáért készfizető kezesként felelő munkáltató nem igényelheti azt, hogy a jogosult előbb a kötelezettől kísérelje meg a követelésének behajtását [Ptk. 274. § (2) bek.]. A felperes keresetében 500 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. vagy a II. r. alperest. Előadta, hogy K. S. nevű kilépett munkavállalója MIL-lapján munkaruhatartozás volt feljegyezve. A nevezett előbb a II. r. alpereshez, majd 1980. március 4-től az I. r. alpereshez került munkaviszonyba, az utóbbi esetben azonban a II. r. alperestől üres MIL-lapot vitt magával, majd egy későbbi, módosított MIL-lap tartalmazta a felperessel szemben fennálló 500 Ft tartozását. Az I. r. alperes ennek ellenére a munkavállaló fizetéséből nem vonta le a tartozást, illetve azt a felperesnek nem utalta át. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes nem terjesztett elő védekezést. Az első fokú bíróság az I. r. alperest a felperessel szemben 500 Ft és kamatának megfizetésére kötelezte. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperesnek először a volt munkavállalójától kellett volna a követelését behajtania, ami annak kis összegére figyelemmel könnyen megtörténhetett volna. A fellebbezés nem alapos. A per adatai szerint a II. r. alperes mulasztása és K. S. kilépése folytán az I. r. alperes került a felperessel szemben abba a helyzetbe, hogy a 18/1976. (XII. 18.) MüM sz. rendelet 4. §-a alapján készfizető kezesként helytálljon, illetve hogy az 500 Ft-ot a dolgozó béréből le tudja vonni. Mint készfizető kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be [Ptk. 274. § (2) bek.]. Az erre alapított fellebbezési érvelés tehát téves és megalapozatlan. A fentiekből következik az is, hogy az I. r. alperes helytállása a fizetési késedelem teljes időtarta25