Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)
szerint a felperes viseli mindazokat a következményeket, amelyek a feladói mérlegeléssel feladott küldeményeknél a rendeltetési állomáson végzett mérlegeléskor megállapított súlykülönbözetből áll elő, amennyiben a vasút a küldeményt sértetlen kocsiban, illetve sértetlen kocsizárakkal szolgáltatja ki. Ez a megállapodás a peres felek között a perbeli időszakban is hatályban volt. A perben az volt vitás, hogy ezt a súlykülönbözetből adódó ellenértéket a perbeli megállapodás alapján melyik fél tartozik viselni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a megállapodás — az első fokú bíróság álláspontjától eltérően — a felek között létrejött olyan külön polgári jogi szerződés, amely független az SZMGSZ-ben szabályozott rendelkezésektől, s ezért az elévülés kérdésének a vizsgálatára nem az SZMGSZ, hanem a Ptk. általános elévülési szabályai az irányadók. A Ptk 324. §-ának (1) bekezdése alapján viszont a felperes követelése nem évült el. Az ilyen természetű szerződésből származó jogokra és kötelezettségekre ugyanis az SZMGSZ szabályait azért nem lehet alkalmazni, mert e fuvarozási egyezmény a fuvarozási szerződés alanyaira, a feladóra, a vasútra, a társvasutakra és a címzettre vonatkozik. A felek közötti szerződés viszont kizárólag a feladáskori mérlegeléssel kapcsolatos kérdéseket szabályozza, és annak hatálya nem terjed ki sem a társvasutakra, sem a fuvarlevél szerinti, azaz a fuvarozási szerződés szerinti címzettre. Ilyenformán az SZMGSZ 30. cikkében meghatározott elévülési idő alkalmazására sem kerülhet sor, mert e rendelkezések csak olyan igényekre vonatkoznak, amelyek fuvarozási szerződéssel, nem pedig a perbelihez hasonló más szerződéssel kapcsolatosak. A felperes a bizonyító erejű mérlegelésre vonatkozó szerződésben feltétlen felelősséget vállalt az általa a fuvarlevélre írt súlyadatokra, amennyiben az alperes sértetlen zárakkal szolgáltatja ki a küldeményt. E szerződésben nincs szó az elévülés kezdő időpontjáról, ami természetesnek tekinthető, mert amíg — nemzetközi fuvarozás esetén — a társvasút az SZMGSZ 32. cikke értelmében nem lép fel az alperessel szemben visszkereseti igénnyel, addig tulajdonképpen az alperesnek sem lehet követelése a felperessel szemben. Az alperes csak akkor támaszthat igényt a felperes ellen, vagyis követelése akkor válik esedékessé vele szemben, ha a társvasúttal szemben fizetési kötelezettsége keletkezik [Ptk. 326. § (1) bek.]. Megállapítható volt, hogy a külföldi vasút 1979. február 23-án lépett fel az alperes ellen a hiányzó búza értékének megfizetése érdekében, ezt követően az alperes egy éven belül felszólította a felperest a teljesítésre, az alperes tehát nem elévült követelést érvényesített. A bíróság azt a kérdést is vizsgálta, hogy az alperes kötelessége volt-e a küldemény kiszolgáltatásakor a magánzárak sértetlenségének a vizsgálata, ennek elmulasztása érinti-e a perbeli kártérítési felelősségét (SZMGSZ 8. cikk 8. §, 16. cikk 3. §). A Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vasúti zárak ellenőrzésével, azok sértetlenségének megállapításával az alperes az említett, megállapodásban írt kötelezettségének eleget tett. A per során az alperes bizonyította, hogy a határállomáson ép vasúti zárakkal szolgáltatta ki a küldeményt, ezért a rendeltetési állomáson végzett mérlegeléskor megállapított súlykülönbözet következményeit a felperes köteles viselni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 155/1981. sz.t BH 1982/11. sz. 481.) 202. A biztosító nem követelheti bírósági úton a balesetet okozó gépjármű üzembentartójától annak a kifizetett életjáradéknak a megtérítését, amelyre vonatkozóan az 163 11*