Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes az áru ellenértékét és járulékos költségeit megfizette, és minthogy az árut nem kapta meg, 1978. április 25-én kérte az I. r. alperest a küldemény kerestetésére. Ennek során megállapították, hogy a küldemény nem veszett el, hanem azt fekbér fel­számítása mellett a vasút tárolta. A vasút 1977. október 14-től 1978. szeptember 20-ig 673 595 Ft fekbért számított fel, és ezt az összeget a II. r. alperestől beszedte. A II. r. alperes 1979. január 19-én ugyanezt az összeget a felperes bankszámlájáról leemelte. A felperes a visszafizetést nem szorgalmazta, és 1980. január 19-én ajánlottan postára adott keresetlevelében kérte az alperesek kötelezését 673 595 Ft kártérítés és kamata megfizetésére. A perben az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elévüléssel védekeztek a jog­alapot tagadták. Az első fokú bíróság ítéletében az alpereseket egyenként 336 697—336 697 Ft megfizetésére kötelezte. Az alperesek elévüléssel kapcsolatos védekezését nem fogadta el, figyelemmel a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére. Az alperesek kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, és ezért a Ptk. 344. §-ának (2) bekez­dése szerint 50—50%-os kármegosztást alkalmazott. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a ma­rasztalás összegét 224 532 Ft—224 532 Ft-ra leszállította. A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tényállás szerint a felperes egyszámlájáról a II. r. alperes beszedési megbízása alapján 1979. január 19-én emelték le a fekbér összegét. A felperes ezt követően nem szólította fel az alpereseket az összeg visszafizetésére, keresetlevelét pedig 1980. január 19-én ajánlott levélben adta postára. A keresetlevél 1980. január 21-én érkezett meg a bírósághoz. Mindkét alperes elévüléssel is védekezett. Az első fokú bíróság vizsgálta is az elévülés kérdését, és a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel állapította meg, hogy az elévülés nem következett be. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetek egymás kö­zötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperes követelése 1979. január 19-én vált esedékessé, tehát az egy éves elévülési időt is e naptól kell számítani. A Ptké. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a hetekben, hónapokban vagy években meg­állapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva meg­felel a kezdő napnak. Ennélfogva a felperes keresetlevelének az első fokú bírósághoz 1980. január 19-én be kellett volna érkeznie. Az elévülési határidő és annak ismerte­tett számítási módja anyagi jogi szabály. Az anyagi jogszabály által megszabott határ­idő az utolsó napon minden körülmények között lejár. Az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi értelemben megadott határidőnek is tekinteni, e vonatkozás­ban tehát a Pp. rendelkezései nem irányadók s így az a szabály sem, hogy a postára adás napján az előírt aktus joghatálya bekövetkezett. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes kere­setét elutasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 571/1981. sz., BH1982/6. sz. 250.) 199. A semmisségre határidő nélkül lehet ugyan hivatkozni, de a semmis szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény a rá vonatkozó elévülési szabályok szerint ugyanúgy elévül, mint bármely más pénzkövetelés [Ptk 234. § (1) bek., 324—327. §]. Az alperes lakóépületek utólagos tűzvédelmi munkáira a felperesnek tervet szol­160

Next

/
Oldalképek
Tartalom