Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

192. A kötelezettnek más személyek között folyamatban levő perbe való önkéntes beavatkozása nem szakítja meg a vele szemben fennálló követelés elévülését [Ptk. 327. § (1) bek., Pp. 54. § (1) bek., GKT 9811973. sz.J. Az I. r. alperes 1976. augusztus 31-én 400 db keményfémlapkát adott át a II. r. alperesnek a felpereshez való elfuvarozás céljából. AII. r. alperes — állítása szerint — a küldeményt — ugyancsak 1976. augusztus 31-én — a címzetthez történő' továbbfuvarozásra az ugyancsak fuvarozó vállalat III. r. alperesnek adta át, amely azt gépkocsijával elszállította. AII. r. alperes szerint a III. r. alperes az átvételt a kísérőjegyzéken bélyegzőlenyomattal és a gépkocsivezetőjének aláírásával elismerte. A III. r. alperes a küldeményt a felperesnek nem szolgáltatta ki, ezért a felperes az I. r. alperestől a keményfémlapkák általa már kifizetett vételárát tartozatlan fizetés jogcímén visszakövetelte. Az I. r. alperes azt állítva, hogy ő a II. r. alperesnek a küldeményt átadta, az 1977. január 13-i beadványában keresetet nyújtott be a II. r. alperes ellen. A II. r. alperes megkereste a III. r. alperest a küldemény felkutatása céljából, ezután a III. r. alperes — az 1977. július 30-i keltű beadványában — bejelentette az első fokú bíróságnak, hogy a per kimenetelében érdekelt, ezért a bíróságtól iratok megküldését kérte. Az első fokú bíróság a szállítmány felkutatásának lehetővé tétele érdekében az eljárást az 1977. június 15-i végzésében felfüggesztette, majd az 1977. október 25-i keltű végzésében, amely szerint a második fuvarozó vállalat beavatkozóként már perben állt, az első fokú eljárás folytatását rendelte el, amelyben ez már III. r. alperesként vett részt. Ezt követően mind a II. r., mind a III. r. alperes azzal védekezett, hogy az I. r. alperes követelése elévült. Az I. r. alperes 1977. május 5-én a III. r. alperesnél felszólamlással élt, ezzel választási jogosultságát kimerítette, és így később már a II. r. alperesnél joghatályos felszólamlással nem élhetett, míg az I. r. alperes visszkereseteit mind a II. r., mind a III. r. alperessel szemben elutasította. Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebezett és azt kérte, hogy a bíróság a III. r. alperest kötelezze az ő javára 31 891 Ft kártérítésre. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság a tényállást a felek előadásának és a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, az I. r. alperesnek a III. r. alperes elleni keresetét elévülés címén jogszabálysértés nélkül utasította el, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta. A III. r. alperes 1977. június 28-i levele elismerést csak feltételtől függően tartalmazott. A feltétel — szemben az I. r. alperes állításával — nem az volt, hogy az árut a III. r. alperes a felperes részére valóban nem szolgáltatta ki, hanem az, hogy az I. r. alperes a fuvarlevél hiányzó 5. példányát a részére küldje meg. E feltétel bekövetkeztére viszont nem került sor, mert a példány elveszett, ezért a III. r. alperes „elismerése" nem minősül elismerésnek. Ez tehát az elévülést nem szakította félbe, az elévülési idő nem kezdődött újra, ezért az I. r. alperes követelése a III. r. alperessel szemben elévült. A Legfelsőbb Bíróság azt is vizsgálta, hogy a III. r. alperes beavatkozóként történt perbebocsátkozása megszakította-e az I. r. alperes követelésének elévülését. A III. r. alperes — a Pp. 54.§-ának (1) bekezdése alapján — már 1977. július 30-án bejelentette beavatkozási szándékát az első fokú bíróságnak, és az a beavatkozását meg is engedte. Ez megállapítható abból, hogy a bíróság 1977. október 25-i végzése a III. r. alperest már beavatkozóként tüntette fel. A GKT 98/1973. számú állásfoglalásban kifejtettekből azonban az következik, hogy önmagában a beavatkozói jogállás nem szakítja meg az elévülést. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis csak az olyan cselekmények alkalmasak az elévülés megszakítására, amelyek folytán a 154