Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

huzalt kívánt feladni egy állami gazdaság részére. A fuvarokmány kiállítása során tévedésből a küldemény címzettjeként az alperest jelölte meg. Tévedését 1985. január 10-én felismerte, de utólagos rendelkezése nem vezetett eredményre, mert az árut a fuvarozó időközben kiszolgáltatta az alperesnek. A felperes a keresetében — melynek jogalapjaként a Ptk. 361. §-át jelölte meg — 184 763 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy a terméket átvette, eltenben arra hivatkozott, hogy a felperes kereseti követelése elévült. Az elsó' fokú bíróság 184 763 Ft és ennek 1983. január 10. napjától járó évi 20% kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a peres felek között is szerződéses viszony állott fenn, a szerződés tárgya azonban fekete lágyhuzal volt, ezért a küldemény tartalmát képező tűzi horganyzású lágyhuzalt az alperes nem fogadhatta el teljesítésként. A hozzá érkezett terméket a Ptk. 19ő.§-ának (1) bekezdése alapján köteles lett volna felelős őrzésbe venni és a dolog tulajdonosának kiadni. Mivel a felperes követelése csak akkor fordult át pénzköveteléssé, amikor tudomást szerzett arról, hogy az alperes a dolgot kiadni nem tudja — ami 1984. május 29-re tehető —, az alperes elévülési kifogása alaptalan. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezés nem alapos. A perben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felperes téves címre küldte a vitatott terméket. Ilyen körülmények között az alperes az átvett és időközben felhasznált dologgal jogalap nélkül gazdagodott. Ezért a felperes követelésének jogalapjára a Ptk. XXXII. fejezetének szabályai az irányadók. A peres felek között vitatott volt, hogy a felperes követelése pénzbeli vagy természetbeli, és ehhez képest elévült-e. A Ptk. 364. §-a értelmében a jogalap nélküli gazdagodásra a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebből következik, hogy a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes természetben is követelheti a gazdagodás visszaadását. Amennyiben ez nem lehetséges, és a Ptk. 361. §-ának (2) bekezdésében írt kizáró feltételek sem állnak fenn, akkor köteles az alperes a gazdagodást pénzben megfizetni. A pénzkövetelés elévülési ideje — mint ahogyan az első fokú bíróság helyesen megállapította — akkor kezdődött, amikor a természetbeni kiadás lehetetlenné válásáról a jogosult értesül. Ezt az időpontot figyelembe véve az alperes elévülési kifogása alaptalan, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 954/1985. sz., Bács-Kiskun M. Bír. G. 40 032!1985. sz., BH 1986/7. sz. 284.) 176. Az egyenlegközlő levél olyan felszólítás, amely a pénzkövetelés elévülését megszakítja [Ptk. 327. § (1) bek. /. (Legf. Bír. Gf. II. 30 649/1980. sz., BH 1982/4. sz. 156.) 177. Az egyenleg közlése csak abban az esetben minősül írásbeli felszólításnak, és szakítja meg az elévülést, há az egyenleg magában foglalja az érvényesíteni kívánt követelést [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 327. § (1) bek.]. (Legf Bír. Gf V. 30 744/1983. sz. — Fővárosi Bíróság 12. G. 41 907/1983. sz BH 1985/3. sz. 110.) 178. A követelés azonosítására alkalmas írásbeli felszólítás abban az esetben is megszakítja az elévülést, ha nem jelöli meg a követelés pontos összegét [Ptk 327 § (1) bek., GKT 72/1973. sz.] (Legf Bír. Gf V. 30 629/1982. sz., BH 1984/3. sz. 113.) 148