Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ki, hogy az át nem vett áru teljes ellenértékét volna köteles a felperes részére megfizetni. A fellebbezés nem alapos. A Ptk. 381.§-ának (1) bekezdése értelmében a megrendelő bármikor elállhat a szerződéstől, mindaddig tehát, amíg az hatályban van, vagyis nem szűnt meg a teljesítés által (1. GK 16. sz. állásfoglalás c) pontját is). A szerződés akkor megy teljesedésbe, ha mindkét fél részéről megtörtént a teljesítés, azaz a szállító részéről az átadás, a megrendelő részéről pedig az átvétel és az ellenérték kiegyenlítése. A perbeli esetben nem valósultak meg ezek a cselekmények. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság az ítélete indokolásában azt, hogy a felperes a maga részéről teljesített, mert a perbeli esetben átadás nem történt, a készrejelentés pedig egymagában nem teljesítés. Tény, hogy az átadást a megrendelő alperes késlekedő magatartása akadályozta, de az is kétségtelen, hogy az alperes az említett törvényhely alapján az átvételi késedelem állapotában is még elállhatott a szerződéstől. Az alperes nem vette át a készrejelentett terméket és ezáltal átvételi késedelembe esett. A 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 12. §-a és a GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított GKT 32/1973. sz. állásfoglalás értelmében ilyenkor a szállító a készrejelentett terméket felelős őrzésbe veszi és követelheti az ellenérték megfizetését. Ez a szabály azonban nem érvényesül abban az esetben, ha a késedelemben levő megrendelő a Ptk. 381. §-ában biztosított jogával élve eláll a szerződéstől, mert az elállás a szerződést felbontja. Ebben az esetben tehát a szállító csak a kárának megtérítését követelheti a Ptk. 381. §-ának (1) bekezdése alapján, ami — az elállás jogszerűsége folytán, azaz jogellenesség hiányában — valójában kártalanítás és tényleges kimenthetetlen. Indokoltan követelte azonban a felperes a kárának megtérítése címén az átvételre felajánlott termékmennyiség teljes ellenértékének megfizetését. Az elállás esetén fizetendő kártérítés (kártalanítás) összegét ugyanis lényegesen befolyásolja az a körülmény, hogy a megrendelő milyen időpontban gyakorolja az elállási jogát. Minden olyan esetben, amikor az elállás időpontjában a termék már magas készültségi fokon van, vagy azt a szállító esetleg már készre is gyártotta, a kártérítés összege elérheti; esetenként — egyéb összefüggő kiadásokkal együtt — meg is haladhatja a termék ellenértékét. A perbeli esetben az alperes jóval a termék készregyártása után élt az elállási jogával, ezért alaptalanul sérelmezte azt, hogy az első fokú bíróság a szállító kárát a termék ellenértékével azonos összegben határozta meg. Indokolt tehát, hogy az átvételi késedelem állapotában elállást gyakorló megrendelő a kártértíési kötelezettsége körében megfizesse az áru teljes — az elmaradt hasznot is magában foglaló — ellenértékét. Természetesen a Ptk. 312. §-ának (6) bekezdése alapján igényt tarthat az árunak mint maradványnak az átengedésére. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp, 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú bíróság nem rendelkezett az ítéletében a maradvány kiszolgáltatása felől, mert az alperes az első fokú eljárásban erre irányuló kérelmet nem terjesztett elő. A másodfokú eljárásban előterjesztett kérelemre a jelen ítéletben kellett e tárgyban rendelkezni és megfelelő határidőt megállapítani. (Legf. Bír. Gf. II. 31 030/1980. sz., BH1982/3. sz. 103.) 169. A megrendelő — kártérítés ellenében — nemcsak az egész szolgáltatásra, hanem annak egy részére vonatkozóan is elállhat a szerződéstől [Ptk. 395. § (1) bek.]. A felperes 488 880 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére azon az alapon kérte kötelezni az alperest, hogy egy agrokémiai telep 16 373 297 Ft összegű építési szerző145 10 Gazdasági perek döntvénytára (1980—1986)