Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. Mindezek alapján a szolgáltatás szerződésszerű teljesítésének megtörténtéről csak akkor lehet szó, ha a megrendelő a dolgot, a szolgáltatást át is vette (éspedig teljesítésként, tehát ide nem értve a felelős őrzésbe vételt). így érvényesül ugyanis egészében a törvény már említett jog- és gazdaságpolitikai célja, hogy a megrendelő a számára feleslegessé vált dolog átvételére ne legyen köteles, hanem e helyett a szerződéstől elállásával keletkezett kárt tartozik megtéríteni. Egyébként a megrendelő részéről az átvételig bármikor lehetséges elállási jog gyakorlására a tapasztalatok szerint csak akkor kerül sor, ha a szállító (vállalkozó) kárának megtérítése a megrendelő számára kisebb gazdasági hátrányt jelent, mint az időközben szükségtelenné vált szolgáltatás átvétele. A teljesítési határidő lejártához közeli időpontban történő elállás esetében a kár a kikötött ellenszolgáltatás összegét rendszerint egyre inkább megközelíti, és ennek következtében a megrendelő előre látható anyagi megterhelése is mind jelentékenyebben növekszik. A jogszabályalkotó ezekre tekintet nélkül a megrendelő elhatározására kívánta bízni azt, hogy a szerződéstől — a szállítói, vállalkozói kár megtérítése kötelezettségének terhével és ennek nagyságát mérlegelve — a teljesítési határidő későbbi szakaszában is elállhasson, ha a dolog, a szolgáltatás számára időközben feleslegessé vált. Ez utóbbi körülmény fennállását nem lehet azonban megállapítani, ha a megrendelő a szolgáltatást teljesítésként átveszi. Ezzel ugyanis kifejezésre juttatja, hogy arra szüksége van, ezért a szerződéstől való elállásra feljogosító jogszabályok alkalmazásának már nincs indokoltsága. Természetesen, ha a megrendelő a címére (pl. a rendeltetési állomásra) megérkezett szállítmányt — az együttműködési kötelezettségére is tekintettel — — a további kár elhárítása, csökkentése érdekében a fuvarozótól kiváltja, kirakja és nyilvánvalóan csak felelős őrzésbe veszi, ez a tevékenysége nem tekinthető a szolgáltatás teljesítésként történt átvételének. Vonatkozik ez a jogosulatlan előszállítás esetére is [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 8. § (1) bek.], mert ilyenkor a megrendelő — mivel az átvételt megtagadhatja — a szerződéstől is elállhat. A kifejtettek szerint tehát a megrendelő az általános elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. A megrendelő részére természetesen a szállító (vállalkozó) késedelmének ideje alatt is fennáll ez az általános elállási lehetőség; nyilvánvaló azonban, hogy ha a jogszabályban erre vonatkozóan megállapított feltétel, az érdekmúlás fennáll [Ptk. 300. § (1) és (2) bek.], akkor a megrendelő ez utóbbi alapon fog elállni a szerződéstől, mert számára ez kedvezőbb«. (BH 198215. sz. GK 32.) 164. A megrendelőnek a „fix határidő" szerződésben történt kikötésére alapított elállási fogát a határidő eltelte után nyomban, de legkésőbb a szolgáltatás (késedelmes) átadásra való felajánlása alkalmával kell gyakorolnia, és jogszerűen nem tagadhatja meg a késedelem ellenére átvett termék ellenértékének megfizetését [Ptk. 300. § (2) bek., GK 16., GK32., GKT88/1973. sz.J. (Legf. Bír. Gf. I. 30 472/1984. sz., BH 1985/9. sz. 356.) 165. A vállalkozási szerződés megkötésére irányuló előszerződéstől a megrendelő — a vállalkozó kárának megtérítése mellett — bármikor elállhat [Ptk. 208. § (1) és (6) bek., 395. § (1) bek., GK 16. sz.]. A felek megállapodást kötöttek, amelyben a felperes 2 000 000 Ft-nak a fejlesztési alapjától való átadását, az alperes pedig 5 éven át évi 8 000 000 Ft termék előállításához szükséges kapacitásnak a felperes részére való fenntartását vállalta. A szerződés 141