Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

felperesnél hiányosak voltak az állomány tartási körülményei, azaz hogy a felperes érdekkörében, az átadás után felmerült okok is közrehatottak a kár keletkezésében. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy mindkét fél magatartása közrehatott a felperes kárának eló'idézésében. Mivel a közrehatás arányának közelebbi meghatározására nincs adat a perben, a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 206. §-ában foglalt mérlegelési jogkörében és a Ptk. 344. §-a (2) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával 50—50%-ban állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság — az első fokú ítéletnek a keresetet elutasító, fellebbezéssel támadott rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva megállapította, hogy az alperesnek a kárfelelőssége a súlyhiánnyal értékesített 98 176 db húscsibénél elmaradt árbevétel 50%-a erejéig fennáll. A kár ezt meghaladó részét — önokozta kár címén — a felperes köteles viselni. (Legf. Bír. Gf. II. 30 504/1981. sz., BH1983/1. sz. 34.) 143. /. A vásárlói kifogások elintézéséről rendelkező jogszabályok alkalmazása során azt a körülményt, hogy a kifogásolt hiba oka az átadás után keletkezett, nem elég valószínűsíteni, azt a szállítónak bizonyítania kell. II. A vásárlói kifogás elintézéséről felvett jegyzőkönyvnek a hiba okaira vonatkozó megállapításokat nem kell tartalmaznia, és a jegyzőkönyvet elegendő a kártalanítás megtörténtének időpontjában felvenni [13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 5. §, 4/1978. (III. 1.) BkMsz. r. 4. §, 6. § (1) és (3) bek., 11. §7]. Az alperes által szállítási szerződés teljesítéseképpen április 28-án szállított azbeszt cement hullámlemezekből a felperes május 23-án és június 1-én két vevőjének adott el hullámlemezeket. Ezekből a felszerelést követően az egyik vevőnél 5 db, a másiknál pedig 8 db hosszanti irányban megrepedt. Mindkét vásárló augusztus 16-án jelentette be minőségi kifogását, a felperes azonban a hiba okának megállapítása céljából minőségellenőrző intézet véleményét kívánta kikérni. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (ÉMI) szegedi állomása a hozzá beküldött hullámlemezek hajlítószilárdsági vizsgálata alapján október 9-én kelt véleményében azt állapította meg, hogy a hullámlemezek nem szabványos termékek. E vélemény alapján a felperes — a november 15-én és 16-án felvett jegyzőkönyvek alapján — kártalanította a vásárlókat, majd november 27-én bejelentette az alperesnek a vásárlói kifogások elintézése folytán felmerült költségeinek megtérítésére vonatkozó igényét. Ezt az alperes elutasította, ezért keresetében a felperes ennek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes elévülési kifogással élt, hivatkozva arra, hogy a szállítást követő 6 hónapon belül kellett volna a felperesnek az igényét érvényesítenie. Vitatta az ÉMI vizsgálati eredményének helytálló voltát. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes által felvett jegyzőkönyvek nem térnek ki a hibák lehetséges okaira, ezért e jegyzőkönyvek alapján nem lehet megállapítani, hogy a hibák oka nem az átadás után keletkezett-e. Sérelmezte, hogy őt a felperes nem tájékoztatta a vásárlók kifogásáról, s ezzel elzárta attól, hogy a hullámlemezek felszerelésének körülményeit a helyszínen megvizsgálhassa. Arra is utalt, hogy a felperes a vásárlói kifogásokra vonatkozó jegyzőkönyvek felvételével indokolatlanul késedelmeskedett. Az alperes indítványára az első fokú bíróság az ÉMI-t a perben szakértőként rendelte ki. A szakértő véleménye szerint a kifogásolt repedések keletkezése feltétlenül összefüggésbe hozható a nem kielégítő hajlítószilárdsággal, bár a repedéseknek más okai is lehettek, ezekre vonatkozóan azonban nem álltak tényadatok a szakértő rendelkezésére. Rámutatott arra is a szakértő, hogy a repedésmentesség törvényes követelménye a hullámlemezeknek. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perben 124