Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)
minősítő bizonyítvány hiányára utal, nem pedig arra, hogy a szállított gépt örvényes kellékei hiányoznak. Tévedett azonban az első fokú bíróság akkor, amikor az árhatóságnak az állásfoglalásából arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az általa végzett átalakítás költségeinek a megtérítését az alperestől alappal nem követelheti. Az alperes ugyanis a javítási költséget a felperes terhére csak abban az esetben számíthatta volna fel, ha a szerződés tartalmazta volna, hogy a szerződés tárgyát képező import darunak átalakítása szükséges, aminek a költségeivel a szerződési vételár módosulni fog. Ilyen szerződési kikötés hiányában a felperesnek a szerződés szerinti áron a rendeltetési célra használható terméket kellett volna szállítania, és amennyiben a szállított termék a törvényes kellékek biztosítása céljából átalakításra szorult, ez az alperes szavatossági kötelezettsége, amelynek természetben való elvégzése vagy költsége őt terheli. Nem mentesül tehát az alperes a szavatossági felelősség alól azzal, hogy az átvételi értesítőn feltüntette a minősítő bizonyítvány hiányát. A felperes az ÉMI által végzett vizsgálat eredményéből tudomást szerzett arról, hogy nemcsak a minősítő bizonyítvány hiányzik, hanem a daru a munkavédelmi követelmények hiányában a rendeltetésszerű célra nem használható. A felperes erről az alperest értesítette, a nevezett azonban sem a kijavítást, illetve átalakítást, sem ennek költségeit nem vállalta. A felperes tehát a Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése folytán jogosult volt arra, hogy a szavatossági hibát maga kiküszöbölje. Ennek a kijavításnak, illetve átalakításnak a költségeit az alperesnek — szavatossági kötelezettsége folytán — meg kell térítenie. A fenti indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest az összegszerűségében nem vitás kijavítási, illetve átalakítási költség megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30 232/1980. sz., BH1982/1. sz. 15.) 135. A kötelezettnek a hiba közös szemléjéről, illetve az ennek alapján végzett minősítéstől való távolmaradása nem jelenti a hiba (a minősítés) elismerését, ezért az egyoldalú osztályozással megállapított minőségi hiba fennállását vita esetén a jogosultnak bizonyítania kell [14/1978. (III. 1.) MTsz. r.910. § (1), (3) bek., 12. §]. A felperes 1290 db pecsenyekacsát szállított az alperesnek, amelyet mennyiségileg az alperes telepén adott át. A felperes megbízottat nem küldött a minőségi átvételhez, és a távollétében készült jegyzőkönyv szerint 650 db-ot I. osztályú, 616 db-ot pedig II. osztályú minőségű pecsenyekacsaként vettek át, 21 db-ot elkoboztak, 3 db-ot útielhullásként számoltak el. Az alperes az ennek megfelelő 23 397 Ft levonással fizette ki az ellenértéket. A felperes a keresetében ennek az összegnek és kamatainak a megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert állítása szerint I. osztályú árut szállított. Az alperes a védekezésében előadta, hogy a kacsákat részben II. osztályú áruként lehetett átvenni. Arra is hivatkozott, hogy a felperes megbízottjával közölte a minőségi átvétel időpontját, ennek ellenére azon nem jelent meg, ezért az átvétel eredményét részéről elfogadottnak kell tekinteni. Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, majd a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a túlkoros, erősen tokos árut helyesen minősítette részben II. osztályúnak. Az ellenszolgáltatás ennek megfelelő meghatározása tehát jogszerűen történt, ezért a kereset alaptalan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy az alperes egyoldalúan „leminősítette" az árut, holott a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 10. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő átvételkor köteles megvizsgálni az áru mennyiségét és minőségét. Véleménye szerint az alperes az áru átvételénél tanúsított magatartásával visszaélt monopolhelyzetével. 113 8 Gazdasági perek döntvénytára (1980—1986)
