Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

jellege önmagában nem tekinthető menthető oknak. Nem mérlegelte azonban kellő körültekintéssel azokat a körülményeket, amelyeket a felperes az elévülési határidő után történt érvényesítés kimentésére előadott. A Legfelsőbb Bíróság annak a kellő vizsgálata nélkül hozott megváltoztató ítéletet, hogy az alperes részéről az igényeltnél hosszabb határidő vállalása és az ennél jóval korábban történt teljesítés — az ésszerű anyagkészlet-tartás szempontjait is figyelembe véve — mennyiben indokolta a felperes részéről a perbeli idomok megmunkálásának olyan időszakra való beütemezését, amely miatt a hiba csak a teljesítéstől számított 6 hónap eltelte után vált felismerhetővé. Felmerült a perben az is, hogy az alperes minőségi bizonyítvánnyal szállított. Ez utóbbi ténykörülményt az ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem mérlegelte annak ellenére, hogy a GKT 49/1973. számú állásfoglalás ilyen esetben az elévülés nyugvásának a megállapítását is lehetővé teszi. A másodfokú bíróság annak a felderítése nélkül, hogy a felperes termelési körülményei között az általa megrendelt termékmennyiség megfelelt-e az ésszerű gazdálkodás követelményeinek, és hogy mikor kerülhetett sor a munka rendes menetében a feldolgozásra, megalapozatlanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes menthető okot nem adott elő, illetve nem bizonyított. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Eln. Tan. G. törv. 31 288/ 1981. sz., BH1983/8. sz. 322.). 130. A kereskedelmi vállalat által fel nem ismerhető anyaghiba által okozott kárt a gyártómű köteles megtéríteni [Ptk. 339. § (1) bek.]. A kiskorú A. A. szülei ún. kengyeles gumikötelet vásároltak a felperes sportboltjában. Pár nap múlva a nevezett anyja észlelte, hogy a kötél mindkét fogantyúnál kissé elvékonyodott, ezért azt visszavitte. A boltban az észrevételnek helyt adtak és jegyzőkönyv felvétele mellett a gumikötelet kicserélték. Az akkor 8 éves gyermek az anyja és a nagyanyja jelenlétében a falba erősített csövön átvetett gumikötélen tornázott. Felhúzódás közben a kötél elszakadt, majd a kiskorú jobb szemébe vágódott és abban — az orvosi megállapítás szerint — látásromlást okozott. A baleset kapcsán a felperesnél még meglevő 5 db gumikötelet a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) megvizsgálta és annak eredményeként megállapította, hogy azok — ellentétben a balesetet okozó gyártáshibás gumikötéllel — megfeleltek a velük szemben támasztott minőségi követelményeknek. A perbeli gumikötelet a II. r. alperes gyártotta és szállította az I. r. alperesnek, amely azt továbbadta a felperesnek. A kiskorú A. A. a helyi bírósághoz keresetet terjesztett elő és abban a felperes és a II. r. alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítását kérte. A nevezett bíróság megállapította, hogy a baleset következményeiért a felperest és a II. r. alperest egyetemleges felelősség terheli. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta. A felperes kereskedelmi vállalat ilyen előzmények után nyújtotta be keresetét az első fokú bírósághoz és abban a perbeli baleset következményeiért fennálló felelősség arányának a megállapítását kérte. Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a keresetben jelzett kár 15%-át a felperes, 15%-át az I. r. alperes, 70%-át pedig a II. r. alperes köteles viselni. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a felperes és az I. r. alperes a termék szúrópróbaszerű vizsgálatának elmulasztása miatt, a II. r. alperes pedig a minőséghibás termék gyártása folytán a megjelölt arányban felelős a baleset következményéért. Az ítélet ellen valamennyi fél fellebbezett. 107