Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

tői elvárható kellő körültekintéssel és gondossággal járt el. A felelősségi körén kívül eső körülmény, ha az illetékes hatóságok egy-egy adott esetben vagy időszakra nézve importkorlátozást rendelnek el, aminek következtében a behozatalra nem kerülhet sor. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253 .§-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 855/1985. sz.y BH 1986/5. sz. 198.) 116. Napi ütemezést tartalmazó szállítási kötelezettség szerződésben való kikötésének hiányában a szállító nem kötelezhető kártérítésre a megrendelő szállítási rendelkezéseiben közölt napi ütemezéstől eltérő teljesítés miatt (Ptk. 4. §, 200. §). A felek között vállalkozási szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes által rendelkezésre bocsátott faanyagból a felperes gyümölcsrekeszeket gyártott. A szerződés mellékletében a megrendelő alperes vállalta, hogy „... a vállalkozás előzőekben részletezett teljesítése céljából belépő határállomásról éves szinten lehetőleg havi egyenlő ütemezéssel az importbeérkezéstől függően 96 000 ürméter rezgőnyár papírfát irányít..." a felpereshez. Ugyancsak a melléklet rendelkezik arról, hogy „a vállalkozó minden hó 20-ig köteles megadni a következő hónapra szükséges rezgőnyár papírfa irányítási címeket, illetve ütemeket". A felperes ennek alapján az irányítási címek megküldésekor azt is megjelölte, hogy az egyes telepei naponta hány vagon fát tudnak fogadni. Az alperes, illetőleg megbízása alapján a MÁV esetenként több vagont irányított naponta a felperes egyes telepeire, ezért — a felperes előadása szerint — nem minden vagonküldeményt tudott kellő időben átvenni a MÁV-tól, illetőleg a beérkezett vagonokat esetenként nem tudta kellő ütemben kiüríteni. Emiatt 230 657 Ft fekbért és kocsiálláspénzt kellett a MÁV részére kifizetnie. A felperes keresetében 230 657 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a védekezésében mind a kereset jogalapját, mind annak összegszerűségét vitatta. Az első fokú bíróság a felperes módosított keresetének helyt adott, az alperest 89 994 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes nem minden esetben a felperes diszpozícióinak megfelelő tartalommal rendelkezett a MÁV irányában, ezért a kártérítési felelőssége fennáll. Az első fokú bíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes mulasztásával okozati összefüggésben 89 894 Ft kocsiálláspénz, illetőleg fekbér keletkezett, ezért ennek a megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes — részleges marasztalását sérelmezve — fellebbezett az első fokú ítélet ellen és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. A fellebbezés alapos. A vállalkozási szerződés nem ad a felperesnek olyan jogosultságot, amelynek alapján napi ütemezést tartalmazó diszpozíciókat adhatott volna az alperesnek (Ptk. 200. §). Az alperes a havi egyenlő ütemezésre is csak „lehetőség szerint" vállalkozott, ezt meghaladó kötelezettsége tehát a szerződésből nem származott. A felperes a diszpozícióban megadta ugyan, hogy az egyes telepeire naponta hány vagon szállítható, ennek a kívánságnak a megtartása azonban az alperesnek nem volt szerződéses kötelezettsége. A diszpozícióktól eltérő szállítás tehát nem minősül szerződésszegésnek, és így kártérítési igény érvényesítésének alapja sem lehet. A Ptk. 4. §-ából folyó egvüttműködési kötelezettség azonban terhelte az alperest. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az alperes ennek a kötelezettségének eleget tett, mivel — a szakértő megállapításával egyezően — a felperes diszpozícióban kért 98