Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy „egyébként az elévülési időt a polgári jog általános szabályai szerint kell számítani". A Ptk. 504. §-ának (4) bekezdése szerint ha a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be. A GFSZ 71. §-ának (3) bekezdése hasonlóan rendelkezik annak kimondásával, hogy a felszólamlás benyújtása és elutasítása közti idő az elévülésbe nem számít be. Az említett rendelkezésekből megállapítható, hogy a gépjármüfuvarozóval szembeni követelések érvényesítésének első — és más jogcselekménynyel nem helyettesíthető — feltétele a perenkívüli felszólamlás. Felszólamlás hiánya esetében a jogosult bíróság előtt keresettel nem léphet fel, de a felszólamlást követően is csak akkor, ha azt a fuvarozó egészben vagy részben elutasította vagy 60 napon belül a követelést nem elégítette ki, illetve 60 napon belül nem adott választ. A jogszabály összevetéséből az következik, hogy ha az igényérvényesítésre és ebből következően az elévülésre vonatkozóan a jogszabály által meghatározott jogcselekményeket a jogosult nem végzi el, nem az általános szabályokban, hanem a speciális szabályokban meghatározott joghatások állnak be. A felperes azzal, hogy 1975. okótber 1-én benyújtotta felszólamlását, előidézte az elévülés nyugvását. A jogszabályok összefüggéseit az első fokú bíróság is helyesen értékelte. Figyelmen kívül hagyta azonban az alperes 1975. október 21-i levelét, amelyben az a felszólamlásban foglalt követelést minden fenntartás nélkül elismerte és kizárólag csak az alperes későbbi levelét értékelte, amelyben a felperes követelését elutasította. Az első fokú bíróság úgy tekintette, hogy az alperes a felszólamlásra az utóbbi közléssel adta meg érdemi válaszát. A GFSZ már említett 70. §-ának (6) bekezdése csak arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a fuvarozó a perenkívüli felszólamlást egészben vagy részben elutasítja vagy 60 napon belül nem elégíti ki a követelést, illetve nem ad választ. Nem tartalmaz azonban szabályt arra az esetre, ha a fuvarozó a felszólamlásbari foglalt követelésre elismerő nyilatkozatot tesz. Ez egyébként természetes, mert az elismerést követni szokta a felszólamlásban igényelt összeg átutalása, tehát a jogosult igényének kielégítése, és így perindítás szükségessége nem szokott felmerülni. A GFSZ 71. §-ának (3) bekezdése is az elévülés nyugvásának időtartamával kapcsolatban a felszólamlás elutasításáról szól abban az értelemben, hogy a nyugvás az elutasítás kézbesítésének időpontjáig terjed, azaz ezt követően az elévülés tovább folyik. Mivel azonban az elismerés éppen olyan érdemi válasz — csak természetesen pozitív értelemben —, mint az elutasítás, az elismerő nyilatkozattal a perenkívüli eljárás és az elévülés nyugvása is véget ér, az elismerés azonban nem az elévülés folytatódását, hanem megszakítását váltja ki. A felszólamlás elutasításának az elévülést érintő következményeit tehát a GFSZ szabályozza, viszont az elismerés esetére a speciális szabályok nem rendelkeznek. Ennélfogva e tekintetben a GFSZ 71. §-ának (2) bekezdése alapján a polgári jog általános szabályai érvényesülnek. A Ptk. 327. §-ának 632