Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

Ha ilyen védettséget mégis megszerzett, az ellenérték nélkül szolgálta a felperes érdekeit, de ebből ugyancsak nem következik, hogy az alperes szabadalmi oltalmi jogot lett volna köteles szerezni. Téves tehát az első fokú ítéletnek az a megállapítása, amely szerint az alperesnek a találmányaira szerződési kikötés hiányában is szabadalmi oltalmat kellett volna szereznie, amelynek elmulasztásával a szerződéseket megszegte és az jogot adott a felperesnek az elállásra. A felperes keresete a kifejtettek szerint alaptalan, amelyből okszerűen következik, hogy az alperes viszontkeresetét érdemben el kell bírálni. A felperes a szerződésekben vállalta, hogy a megszerzett hasznosítási jog alapján a termékeket a szerződések aláírásától számított hat hónapon belül folyamatosan gyártja és értékesíti. A felperes perben tett nyilatkozata szerint a Pl—389. és a Pl—391. alapszámú találmányok szerint terméket nem állított elő, a Pl—374. alapszámú már szabadalmazott találmányt nem hasznosította, mivel előadása szerint az általa előállított termék nem azonos a szerződésben megjelölt találmánnyal, illetve az alperesnek az ipari mintaoltalommal védett mintájával. A felperes tehát a saját előadása szerint is megszegte az általa a szerződésekben vállalt folyamatos hasznosítási kötelezettségét. A rendelkezésre álló adatok alapján a viszontkereset nem bírálható el, e célból további bizonyítás szükséges. Szükséges azonban — akár szakértő kirendelésével — annak megállapítása is, hogy a felperes által gyártott és forgalmazott gépkocsitároló hogyan tér el a Pl—374. alapszámú szabadalomtól vagy a mintaoltalommal védett mintától. Ennek megállapítása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a szerződések szerint módosításokra is jogosult volt. Vizsgálni kell, hogy a felperes a szerződésekben vállalt folyamatos gyártási és értékesítési kötelezettségét milyen terjedelemben és okból nem teljesítette. Mindezek ismeretében kell dönteni a szerződésszegésen alapuló kártérítési viszontkereset tárgyában. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerinti megváltoztatásával a keresetet elutasította, a viszontkeresetét elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, és e részben az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 629/1977. sz., BH 1978/ 8. sz. 345.) 45. A kivitelező nem javasolhat célszerű műszaki megoldásként olyan tervvariánst, amelyet korábban az organizációs eljárás során megismert és mint alkalmatlant elvetett [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 5. §, 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 22. §]. (Legf. Bír. Gf. V. 32 596/1976. sz., BH 1977/9. sz. 388. — L. 434. sorszám alatt.) 46. A tervezői költségvetés észrevételezésének elmulasztása esetén nem lehet a célszerűbb műszaki megoldás címén az eredetileg kikötött összeget meghaladó követelést érvényesíteni [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 5. §, 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. r. 30. § (3) bek., Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 302/1978. sz., BH 1979/3. sz. 120. — L. 433. sorszám alatt.) 28