Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

szerkezetű térelválasztó, főleg kiállítási pavilonrendszer kialakítására" (Pl—389) és „eljárás lemezpanelek kapcsolására, főleg raktározási célokra" (Pl—391) tárgyú szerződések — melyeket 1973. augusztus 14. napján módosítottak — a tárgyuk kivételével azonos tartalmúak, míg az 1973. november 27. napján létrejött „talajhoz rögzíthető, zárható lemezszekrény összecsukható gépkocsigarázs biztonságos tárolására" (Pl—374) és „univerzális összecsukható személygépkocsi-garázs" tárgyú ipari mintára vonatkozó szerződés tartalma megegyezik az előbbi kettővel azzal az eltéréssel, hogy az utóbbi az említett módosításokat nem tartalmazza, és a folyamatos hasznosításért az alperesnek járó félévenként fizetendő díjat a termelői ár 8%-a helyett, a termékek után darabonként 100 Ft-ban határozza meg, végül a felperes nem jogosult az alperesnek járó díj 15%-át 200 000 Ft-ig terjedően levonni. Az alperes a felperesnek a szerződésben kizárólagos jogot adott a találmányok alapján előállítható műszaki újdonságok folyamatos gyártására és értékesítésére. Az alperes vállalta, hogy a találmányokkal összefüggő, a folyamatos gyártáshoz szükséges dokumentációkat, gyártási tapasztalatokat átadja a felperesnek és számára műszaki segítséget nyújt, végül kizárólag őt terhelik belföldön a műszaki újdonságokra megszerezhető szabadalmi (vagy mintaoltalmi) díjak és a fenntartási költségeik. Az alperes kijelentette, hogy a kizárólagos gyártást és értékesítést harmadik fél jogai nem korlátozzák és nem befolyásolják. A szerződések szerint a felperes — az alperes hozzájárulásával — jogosult volt a műszaki újdonságokon változtatásokat eszközölni. Az alperes részéről való továbbfejlesztés esetén a felperest elővásárlási jog illette meg. A felperes vállalta, hogy saját költségén elkészíti a prototípusokat és a szerződések aláírását követő hat hónapon belül a műszaki újdonságokat folyamatosan gyártja, az értékesítéshez megfelelő propagandát fejt ki, a szükséges engedélyeket megszerzi és a hozzá érkezett igényeket a tőle elvárható határidőben folyamatosan kielégíti. Vállalta még, hogy a kizárólagos jogért az alperesnek szerződésenként 200 000 Ft-ot fizet, továbbá a folyamatos hasznosításért az előzőekben már ismertetett hasznosítási díjat átutalja az alperesnek. A felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy bármelyikük jogosult a szerződést felbontani, ha a másik valamely lényeges szerződéses kötelezettségét nem teljesíti és írásbeli felhívásra méltányos határidőben sem pótolja a mulasztását. Az Országos Találmányi Hivatal az 1973. június 1. napján bejelentett „lemezszekrény" (összecsukható gépkocsigarázs tárolására) tárgyú ipari mintára 2352/191/1973. szám alatt, az 1973. december 4. napján bejelentett „Térelválasztó" tárgyú ipari mintára 2252/1973. szám alatt és az 1976. június 20. napján bejelentett „Gépkocsitakaró tartóváz" tárgyú ipari mintára 2252/16/1976. szám alatt a mintaoltalomról az alperes részére igazolványokat adott. A Pl—389. és a Pl—391. alapszámú szabadalmi bejelentés kapcsán az Országos Találmányi Hivatal az alperest több esetben hiánypótlásra és nyilatkozattételre hívta fel, míg a Pl—374. alapszámú „összecsukható garázs gépkocsi tárolására" című szolgálati találmányt a Szabadalmi Közlöny 1977. évi 3. számában közzétette, a bejelentés napjaként 1976. június 21. napját jelölte meg. A felperes szerződésenként 200 000 Ft-ot, összesen 600 000 Ft-ot kifize24