Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)
val a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az első fokú bíróság megalapozatlanul utalt az exporttevékenységének a mértékére, az ugyanis nem tekinthető jelentősnek. Hivatkozott arra is, hogy az Országos Találmányi Hivatal az 1978. május 9-én kelt 2253/266/1978. sz. határozatában azt állapította meg, hogy az alperes megjelölése nem sérti a felperes védjegyének oltalmát, mert a felek nevében szereplő „Csaba" cégjelzésre kizárólagos jog nem szerezhető. A székhelyét és a termékeinek földrajzi származását ugyanis az adott helyen működő cégek közül bárki feltüntetheti. Végül sérelmezte a perköltségnek a terhére történt kiszabását. A fellebbezés csak a perköltség tekintetében alapos. Az első fokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a „Csaba" név felvételével megszegte a Ptk. 45. §-ának (3) bekezdésében, 77. §-ának (3) és (4) bekezdésében és a 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezéseket, ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján megalapozottan hozta meg a jogsértő névhasználat abbahagyását elrendelő határozatát. Nem volt elfogadható az alperesnek az a fellebbezési előadása, amely szerint a cégszövegben a „Csaba" szó földrajzi megjelölésként a felek mindegyikének székhelyét jelenti. „Csaba" helységnév nincs, így azt földrajzi megjelölésnek nem lehet minősíteni. Az alperes fenti érvelése az esetben lenne helytálló, ha a szövetkezet cégjelzésként — a székhelyet és a tevékenységi kört egyaránt kifejező — „Békéscsabai Ruházati Ipari Szövetkezet" cégszöveget választja. A kereset elbírálása és a jogsértő névhasználat megállapítása szempontjából az alperesnek jelenleg kisebb mértékű exportja nem tekinthető döntő jelentőségűnek, mert az exporttevékenysége később növekedhet. Az Országos Találmányi Hivatalnak az alperes által hivatkozott határozatában foglaltak nem zárják ki a névviselési jog sérelmének a megállapítását. A nevezett hatóság ugyanis a nemleges megállapításnál nyomatékosan figyelembe vette a felperes védjegyében, valamint az alperes megjelölésében szereplő eltérő színű és más-más formájú feltűnő ábrákat is. Ezek a különbségek viszont a nevek összehasonlításánál nem értékelhetők. Indokoltan sérelmezte azonban az alperes a fellebbezésében a perköltség megállapítását, mert a perben ilyen költség nem merült fel, jogtanácsos részére pedig munkadíj megállapításának nincs helye [Pp. 386. § (1) bek.]. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét megváltoztatta, egyéb rendelkezését pedig helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 126/1978. sz., BH 1979/7. sz. 243.) 44. Szolgálati találmány hasznosítására, annak alapján kizárólagos gyártásra és értékesítésre kötött szerződésnek nem érvényességi kelléke, hogy az átruházó szabadalmi oltalommal rendelkezzék, illetőleg annak megszerzésére kötelezettséget vállaljon (1969. évi II. tv. 10. és 17. §-ai). A felek az alperes tulajdonában levő és általa az Országos Találmányi Hivatalnál szabadalmi oltalom elnyerése végett bejelentett szolgálati találmányoknak és a találmányokkal összefüggő műszaki dokumentációknak és gyártási tapasztalatoknak a felperes részéről való hasznosítására határozatlan időre három licenc szerződésnek nevezett szerződést kötöttek. A felek 1973. július 26. napján létrejött „elemekből összeállítható könnyű23