Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

7-én meghibásodott, emiatt a felperes üzemének gépei 12 percre leálltak, aminek folytán a felperesnél termeléskiesés és selejttermelés következett be. A felperes keresetében az így előállt 312 537 forint kárának megtérítésére kérte az alperest kötelezni. Az első fokú bíróság a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet mellékleteként közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 21. §-ának (2) bekezdése értelmében beszerezte az ott meghatározott és megfelelő szerv által záradékolt szakvéleményt. Eszerint az áramkimaradást olyan események véletlen összessége okozta, amelyek bekövetkezéséért nem tehető az alperes felelőssé. Az első fokú bíróság a szakvéleményt elfogadva a keresetet elutasította azzal, hogy az alperes úgy járt el, ahogy az adott esetben az tőle elvárható volt, így a felróhatóság hiányában nem köteles a keletkezett kárt megtéríteni. A felperes az ítélet ellen fellebbezéssel élt. Az ennek alapján hozott vég-' zésében a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában többek között megállapította, hogy az említett szakvélemény aggályos, és ezért az alperes felelősségének kérdését ellenőrző szakértő kirendelésével kell tisztázni. Ezenkívül megállapította azt is, hogy a II. számú transzformátor üzembentartója az alperes volt, s így a kártérítési felelősségére nem az általános, hanem a veszélyes üzem működéséből eredő károk megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók. Ez utóbbi megállapítás ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. A felperes kereseti követelését arra alapította, hogy az áramszolgáltatás kimaradásával az alperes a felek között létrejött villamosenergia közszolgáltatási szerződést megszegte. A 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelettel közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 19. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében ugyanis szerződésszegésnek minősül az áramszolgáltató részéről, ha a villamosenergia szolgáltatás a szolgáltató hibájából megszakad. A szabályzat 20. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződést megszegő köteles az okozott kárt megtéríteni. A 21. § (1) bekezdése szerint pedig a károkért való felelősségre a Ptk. szabályai az irányadók. A kereseti igényt ennek megfelelően a Ptk-nak a szerződésszegésre vonatkozó szabályai szerint kell elbírálni. Így elsősorban Ptk. 318. §-át kell figyelembe venni, amely szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének — ha a jogszabály kivételt nem tesz — nincs helye. Minthogy pedig az áramszolgáltatás elmaradása nem a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával áll oksági kapcsolatban, vagyis a kár felmerülte nincs összefüggésben az alperes tevékenységének a fokozott veszélyességet előidéző elemével, a jelen esetben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai közül — a felelősség alapja tekintetében — csak a Ptk. 339—340. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezzel van összhangban a fentebb említett szabályzatnak az az előírása, hogy a villamosenergia szolgáltatás megszakításából eredő károk érvényesítése esetén az elvárhatósággal kapcsolatos szakkérdésben kérni kell a szóban levő és megfelelően záradékolt szakvéleményt. A másodfokú bíróság által az ügy újratárgyalásához a veszélyes üzemért 86