Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A Pp. 396. §-ában foglaltak szerint mind a felperes, mind az alperes szocialista szervezet. Egymás közötti perükben a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a Pp. XXV. fejezetében foglaltak szerint kell eljárni. Alkalmazandó tehát egyebek között a Pp. 386. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése is, amely szerint jogtanácsos (ügyvédi munkaközösség) részére munkadíj megállapításának nincs helye. Törvényt sértettek tehát az ügyben eljárt bíróságok, amikor az alperest ügyvédi költség mint perköltség megfizetésére kötelezték. A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első fokú ítéletnek az „ügyvédi költség" felől rendelkező részét és a Legfelsőbb Bíróság ítéletének ezt helyben hagyó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a perköltségben marasztalását mellőzte. (Eln. Tan. G. törv. 33 077/1973. sz., BH 1974/10. sz. 419.) 972. Az ítélet rendelkező részében számszerűen feltüntetett és azzal egyezően megindokolt kamat mértéke kijavítás formájában nem változtatható meg [Pp. 224. § (1) bek., 237. § (1) bek.]. A járásbíróság a felperes kártérítés iránti kereseti kérelmét elutasította, az alperes viszontkereseti kérelmének helyt adott és a felperest 70 713 Ft, valamint ennek évi 5%-os kamatának megfizetésére kötelezte. Az ítéletet az ügyészség fellebbezési óvással támadta meg és azt indítványozta, hogy a fellebbezési bíróság a kamat mértékét a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet alapján hivatalból 15%-ban állapítsa meg. A járásbíróság a fellebbezési óvással kapcsolatban az iratok felterjesztését a fellebbezési bírósághoz mellőzte, a fellebbezési óvásban foglaltakat az ítélet kijavítására irányuló indítványnak tekintette, s végzésével ítéletét a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése alapján kijavította. A kijavító végzés ellen az ügyészség újabb fellebbezési óvással élt. Kifejtette, hogy az adott esetben nem szám elírásról van szó, a kihirdetett és írásba foglalt ítélet megegyezik, az eljáró bíróság a kamat mértékét kétségtelenül 5%-ban állapította meg. A megyei bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta, egyben elrendelte, hogy a járásbíróság a Pp. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész fellebbezési óvását saját hatáskörében utasítsa el. A járásbíróság ezután végzésével a fellebbezési óvást saját hatáskörében elutasította, mert az „alapját vesztette". A járásbíróságnak az ítéletét kijavító végzése, továbbá a megyei bíróság ezt helyben hagyó végzése és ennek alapján a járásbíróság által hozott, a fellebbezési óvást saját hatáskörében elutasító végzés ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes viszontkeresetében a felperest 70 713 Ft és kamatának megfizetésére kérte kötelezni. Az első fokú bíróság a kamat mértékét a viszontkeresetben foglaltaknak megfelelően évi 5%-ban állapította meg. Az ítélet indokolásában a bíróság külön is hivatkozott a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, így nem kétséges, hogy a bíróság valóban évi 5%-os kamatot állapított meg, ezt hirdette ki és az ítéletet így is foglalta írásba. Az első fokú bíróságnak az évi 5%-os kamat megfizetésére vonatkozó rendelkezése helytálló, mert a Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjeszkedhet túl a kereseti (viszontkereseti) kérelmen, illetőleg ellenkérelmen és ez a szabály a főkövetelés járulékaira — a kamatra, költségre stb. — is 748