Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
A felperes 1973. március 6-án kelt és az első fokú bírósághoz 1973. március 7-én érkezett kérelmében az alperes ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az első fokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta. Az alperes ellentmondással élt, amelyben előadta, hogy a felperes számlakövetelését a Magyar Nemzeti Bank 1973. március 5-én átutalta. Ennek ellenére az alperes 1973. március 10-én az ezúttal követelt perbeli összeget is átutalta a felperesnek. A felperes az ellentmondás benyújtása után a per megszüntetését kérte. Előadta, hogy az alperes a követelt összeget átutalási megbízással 1973. március 12-én kifizette. Az alperes által említett kétszeres fizetést nem vonta kétségbe, előadása szerint azonban az alperes a perre okot adott, mert az ellentmondásban említett átutalásokról csak a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után szerzett tudomást. Az első fokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette és a felperest az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendelet (a továbbiakban: R) 15. §-ának (5) bekezdése alapján 300 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A végzés ellen a felperes fellebbezett. Megismételte azt a korábban kifejtett álláspontját, hogy a perre okot az alperes szolgáltatott, így az eljárási illeték viselése is az alperest terheli. — A fellebbezés alapos. Az R. 15. §-ának (5) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy a per megszüntetése esetén a le nem rótt illetéket a felperes köteles megfizetni. Ez a rendelkezés azonban a gazdasági perekben nem alkalmazható. Az említett rendelethely ugyanis a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről szól. Lényegében arra az esetre rendelkezik, ha az illetéket nem kell leróni költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog miatt. Az illeték megfizetéséről a gazdasági perben külön kellett rendelkezni annak következtében, hogy a felek az illetékfizetési kötelezettségüknek nem előzetes lerovás útján tesznek eleget. Ezért az R. 16. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági perben az illeték összegét és azt, hogy az illetéket melyik fél, milyen arányban viseli, a bíróság az eljárást befejező határozatában a pernyertesség és a pervesztesség arányában állapítja meg. Ebből következik, hogy a gazdasági perekben a per megszüntetése esetén az illetékviselés kérdésében az R. 15. §-ának (5) bekezdésében foglalt általános szabálytól eltérően, éspedig az R. 16. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni. Ha tehát a megszüntetés alapjául az szolgált, hogy a felperes a keresettől elállt, vizsgálni kell, hogy az elállás milyen okból történt. Ha a keresettől a felperes azért állt el, mert az alperes a követelést időközben kifizette, az alperes mint a perre okot adó fél viseli az illetéket. A fellebbezéshez csatolt levél szerint a felperes 1973. február 10-én felhívta az alperest, hogy a mellékelt számla összegének átutalása iránt tíz nap alatt intézkedjék. Az alperes az átutalásra csak 1973. március 6-án adott a banknak megbízást, tehát azon a napon, amikor a felperes a fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes az alperes késedelmes teljesítése miatt kényszerült a bírósági eljárást megindítani. Egymagában az a körülmény, hogy az alperes a jelzett időpontban a bank részére átutalási megbízást adott, nem tekinthető teljesítésnek. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet végre740
