Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

tásaira is utalt azzal, hogy a beázásokat, illetve a tetőszerkezet alkalmatlanságát kizárólag a szakszerűtlen kivitelezés okozta. Az első fokú bíróság a II. r. alperes tervező felelősségét nem látta fennforogni annak ellenére, hogy az ítélet indokolásában megállapította, hogy a tetősíkok tervezett lejtésviszonyai a vonatkozó előírásoktól eltértek. Az első fokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes fellebbezést terjesztett elő. Előadása szerint a bíróság eljárási szabályt sértett, a tárgyalást a Pp. 145. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint nem rekesztette be, illetve nem tett eleget a Pp. 145. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhívási kötelezettségének, ítéletét a felperes által beszerzett és előterjesztett ÉMI szakvéleményre alapozta, az ÉMI-t a tárgyalásra nem idézte, a feleket ily módon a tényállás tisztázását célzó kérdés feltevésektől elzárta. Érdemben előadta, hogy a szigetelés megrongálódásában a felperes is közrehatott, mert a tetőszigetelést áttörte (fűtési szellőzők elhelyezése) és helyreállításáról nem gondoskodott, olyan jellegű üvegezési munkálatokat végzett, amelyek a szigetelő réteget megsértették, a WEMA bordák lakatosmunkálatait a kész tetőn végeztette, a feltárásokat követően nem állította helyre a szigetelő réteget. Az I. r. alperes előadása szerint a meghibásodásért a tervező is felelős, mert a tetőszerkezetet 3%-nál kisebb lejtéssel tervezte, amelyet pedig a hagyományos (három rétegű) szigetelés esetén is biztosítani kell, ily módon irreleváns az IPA lemez alkalmazása. A terhére kedvezőtlennek minősített kivitelezési időszakról (időjárási és hőmérsékleti körülmények) a tervező tudott is, ennek ellenére a munkálatok megkezdéséhez hozzájárult. A felperes a tényállás kiegészítéséül előadta, hogy a tető áttörési és üvegezési munkálatokat az I. r. alperes kivitelezési késedelme miatt végeztette el, amely késedelem az építési technológiai sorrend felcserélését is okozta. A másodfokú tárgyaláson az ÉMI képviselője előadta, hogy a perbeli csarnokra vonatkozóan a MOT IV. 51—29/66 számú részletterv előírás — a szerkezet teherbíróképességét is figyelembe véve — megengedi a tető 1— 3%-os lejtését bizonyos kikötésekkel (szigetelő réteg alá molinó betét elhelyezése). A tervező által szolgáltatott eredeti tervdokumentáció az ÉMI nyilatkozata szerint általában megfelel ennek az előírásnak, a kikötések terv szerinti és tényleges megvalósítását azonban a szakértő nem vizsgálta. Az IPA szigetelőanyagra történő áttérés esetén a tervezőnek meg kellett volna vizsgálnia a lejtésviszonyokat, azok változtatása esetén a szerkezet szilárdságát, a dilatációk kiképzését és a páradiffúziót. A Legfelsőbb Bíróság az iratokból, a felek előadásából, a szakvéleményből és a szakértői nyilatkozatból arra a következtetésre jutott, hogy az ügy elbírálásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Széles körű bizonyítást igényel annak tisztázása, hogy — a szakszerűtlen és az építőipari műszaki alkalmassági bizonyítvány előírásaitól eltérő kivitelezés mellett — a meghibásodásban közrehatott-e a II. r. alperes vagy a felperes felróható magatartása is. Vizsgálni kell, hogy indokolt volt-e a perbeli létesítmény tetőszerkezetét a MOT 51—29/66 számú típusterv szerint kialakítani, a kiadott eredeti tervdokumentáció a típusterv kikötéseit előírta-e, az eredeti terv szerint megfelelő volt-e a dilatációs hézagok kiképzése, a kis lejtésű két irányban is elhúzott lefolyócsövek biztosították-e a belső vízelvezetést, az IPA szigetelésre történő áttérésnél a tervező vizsgálta-e a tető lejtésviszonyait, a szerke733