Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A határozat ellen az I. r. alperes fellebbezett. Fellebbezésében az ügy újratárgyalásának az elrendelését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy az eredeti padlónívó esetén az elzárható elektromos helyiség részére megfelelő lett volna a tervezett kétrétegű ragasztott szigetelés, de a II. r. alperes a tervek módosításával mélyebbre helyezte a padlóvonalat. Erre tekintettel a II. r. alperesnek a mértékadó vízszint figyelembevételével a porszáraz követelményeknek megfelelő szigetelést kellett volna terveznie. A tervnek ezt a hibáját az I. r. alperes nem észlelhette, mert ez olyan határeset, amikor a kivitelezőtől nem követelhető meg a mindenre kiterjedő pontos elemzés, ami az összes körülményeket mérlegelő tervező feladata volt. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakértő által megtartott kétszeri szakértői szemle sem tisztázta megnyugtatóan a vízbeszivárgás eredetét. Az 1971. szeptember 27-i szakvélemény alapján a szakértő leszögezte „... az, hogy a beszivárgott víz talajvíz eredetű legyen, nagy valószínűséggel kizárható, a padozat talajvíz elleni szigetelése ugyanis (kétrétegű szigetelés) megfelelő". Ezt követően az első fokú gazdasági döntőbizottság vízmintavételt rendelt el. Az 1972. március 20-án kelt szakvélemény a vízszint-állás alapján állapította meg, hogy a vízfeltörések kizárólag talajvíz eredetűek. Minthogy a vízmintavétel nem történt meg, a vízelszivárgás oka sem volt megnyugtató módon megállapítva. Mindezek alapján sérelmezte, hogy az első fokú döntőbizottság elvetette ellenőrző szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát. — A fellebbezés nem alapos. A kiegészített szakvélemény szerint a szakértő az 1971 őszén helyi adottságok és a beszivárgó víz miatt még nem tudott végleges álláspontot kialakítani a hiba okára vonatkozóan. 1972. február 7-én és 8-án teljesen vízmentes időben tartott újabb helyszíni vizsgálatok alapján azonban a kenyérgyári épület mellett nyitott kutatóárokban B. 109.30 körüli magasságban talajvizet talált. Közvetlenül az épület mellett nyitott kutatóaknában a tervezett és az I. r. alperes által elszámolt kavicsfeltöltés nyomait a szakértő nem találta meg, a kutató aknából agyagos, homokos talajt emelt ki. Az elektromos helyiség kábelcsatornájának B. 109.35 magasságú — a vizsgálat időpontjában is nyirkos — fenéklemezét a szakértő megvéste és ott B. 109.30 magasságban talaj vízszivárgást észlelt, ami olyan erős volt, hogy a vésett lyuk másodpercek alatt megtelt talajvízzel. A tapasztalt szivárgás módjából és a szabadban nyitott kút talajvízszintjének a helyiségben észlelt talajvízszinttel való azonosságából egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy az elektromos helyiségben észlelt vízbetörések kizárólag talajvízeredetűek. Megállapította továbbá a szakértő — s ezt már az első szakvéleményében kifejtette —, hogy a mértékadó talajvízszinthez képest — még a fenékszint süllyesztése mellett is — a tervezett kétrétegű szigetelés megfelelt. A talajvíz betörését a hibás kivitelezés okozta: a süllyeszett tér oldalfalának szigetelését a szakértő által látott helyen nem szakszerűen készítették el. A fenéklemez szigetelését — a magas talajvíz miatt — a szakértő nem tudta megvizsgálni, de feltételezte, hogy ott is szigetelési hiba van. A beszivárgó talajvíz eredetét a szakértő meggyőzően indokolta. Ennek két kivitelezési okát is találta: a tervben előírt kavicsfeltöltés hiányát és az oldalfal szigetelésének hibáját. Ez elegendő alap volt az I. r. alperes marasztalásához. A gazdasági döntőbizottság eljárása során akkor alkalmaz szakértőt, ha a jogvitás ügyben jelentős tény vagy körülmény megállapításához vagy meg728