Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az iratokból, különösen az egyeztetésről készült jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az alperes fellebbezési előadása — amelyre a felperes felhívás ellenére észrevételt nem tett — helytálló, vagyis az összeg adott időpontban történt kiegyenlítésére és így a perre a felperes adott okot. Ennélfogva az eljárási illetéket a felperesnek kell megfizetnie. Bár az alperes szóhasználata szerint „viszontkereset"-et indított, erre vonatkozó előadásából azonban egyértelműen megállapítható, hogy valójában nem viszontkeresetről van szó, hanem csak a védekezés egyik változatáról. Az az előadása, hogy ha a vitás összeg a felperest árkockázati fedezet címén mégis megilleti, ugyanezt az összeget a számlájából másféle számlázási túllépés miatt törölni kell, márcsak azért sem viszontkereset, mert feltételes, csak az árkockázati fedezet számlázásának jogossága esetére hatályosulna. A viszontkereset valójában azt jelenti, hogy az abban foglalt követelés arra az esetre is vonatkozik, ha a bíróság a viszontkereseti felperes, vagyis az alperes érdemleges ellenkérelmének megfelelően a felperes keresetét elutasítja. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ennek megfelelően a valójában viszontkeresetnek (Pp. 147. §) nem minősülő kérelem viszontkeresetként történő elutasítása téves volt, s ugyancsak helytelen az ennek megfelelő illetékre vonatkozó rendelkezés annyiban, hogy a viszontkereset kapcsán is ilyen fizetési kötelezettséget állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság tehát a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, az első fokú eljárási illetékre vonatkozó részét pedig akként változtatta meg, hogy az eljárási illeték fizetésére a felperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 550/1974. sz., BH 1975/7. sz. 332.) 923. A gazdasági per megszüntetésének nincs helye azon a címen, hogy a felperes a tárgyalást elmulasztotta [Pp. 136. § (1) bek., 365. § (3) bek.]. A termék ellenértékének megfizetése iránt eredetileg fizetési meghagyásos eljárásként indult perben a megyei gazdasági döntőbizottság a kitűzött tárgyaláson hozott határozatával az eljárást megszüntette és a felperest eljárási illeték fizetésére kötelezte. A határozat szerint a pert azért kellett megszüntetni, mert a felperes a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki és előzőleg nem kérte, hogy a gazdasági döntőbizottság a tárgyalást a távollétében is tartsa meg. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a határozat ellen törvényességi óvást emelt. — A törvényességi óvás alapos. A 15/1962. (V. 6.) Korm. sz. rendelet — amely a határozat hozatala idején még irányadó volt — a gazdasági döntőbizottsági eljárásban a felperesnek a tárgyalásról való távolmaradása esetén — a Pp. 136. §-ának (1) bekezdésével ellentétben — az eljárás megszüntetésére nem adott lehetőséget. A Pp. 136. §-ának (1) bekezdése szerint arra az esetre, ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást a távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti. Ez a szabály azonban a Pp. 365. §-ának (3) bekezdése szerint a gazdasági perekben jelenleg sem alkalmazható, mert a most említett jogszabály a Pp. 136. §-át kifejezetten azok között a rendelkezések között sorolja 711