Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ugyan nem telephelyekről, hanem bedolgozók magánlakásairól volt szó, de a tényállás szerint ezekben a magánlakásokban több nagy teljesítményű gépen nemcsak az egyes lakásokba bejelentett családok tagjai, hanem olyan ún. bedolgozók is termeltek, akiknek ezek a helyiségek sem lakásai, sem bérelt műhelyei nem voltak, s ezeken a helyeken idegen tulajdonban levő gépeken dolgoztak. Ilyen értelemben tehát az egyes helyiségek kétségtelenül telephelyek voltak. Az előbbiekből kitűnik, hogy nincs olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amely a gazdasági bírság összegének a mérséklésére vagy elengedésére alapot adna. A szövetkezet a jóhiszeműséget sem bizonyította, sőt éppen ennek ellenkezőjéről merültek fel adatok. A törvénybe ütköző cselekmények megszüntetését sem lehet ebből a szempontból figyelembe venni, mert ez csak a törvényellenes cselekmények felfedése után következett be, amikor is a szövetkezetet már a további következmények elkerülésének szándéka vezette. Nem lehetett csökkenteni az egyébként helyesen megállapított bírság öszszegét a szövetkezet anyagi helyzetére figyelemmel sem, mert anyagi helyzetének romlása csak az előző évekhez viszonyítva állapítható meg, amely éppen azért következett be, mert a szövetkezet a magasabb bevételt és jövedelmet eredményező jogellenes műveletekkel felhagyott. Méltánylást érdemlő és a bírság mérséklésére alapot adó körülményként azt sem lehetett figyelembe venni, hogy a szövetkezet törvényellenesen működött részlegeivel hiánycikkeket gyártott. E tevékenység során ugyanis a szövetkezet számtalan jogszabálysértést, többek között adóvisszaélést követett el. Nem lehet tehát a gazdasági bírságot azon az alapon mérsékelni, hogy a kifogás alá eső tevékenység egyes szocialista szervezetek számára kedvező gazdasági eredménnyel járt volna. Az első fokú gazdasági döntőbizottság a megjelölt jogszabályok alapján helyesen vonta le azt a következtetést, amely szerint gazdasági bírság kiszabásánál nem a nettó nyereséget, hanem az elért adózatlan eredményt kell alapul venni és ezt megfelelően növelni. A jogsértések jellegére és a szocialista gazdálkodás elveinek rendkívül súlyos megsértésére tekintettel helyesen járt el a gazdasági döntőbizottság, amikor a gazdasági bírságot az adózatlan eredményt 25%-kal meghaladó összegben szabta ki. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 293/1973. sz., BH 1973/12. sz. 472.) 869. A gazdasági bírság iránti indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő számítása szempontjából a gazdasági bírság kiszabása alapjául szolgáló folyamatos, folytatólagos magatartást — éves vagy egyéb részekre bontás nélkül — egységesen kell figyelembe venni [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 5. §1Az első fokú bíróság az eljárás alá vont mezőgazdasági termelőszövetkezetet 2 300 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a termelőszövetkezet egy állami vállalattal 1969. évben kötött keretszerződésben és 1970-től kezdődően évente kötött szerződésekben importból érkező faanyag manipulációját vállalta. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezet kötelezettsége volt az érkező faanyag fogadása, mennyiségi és minőségi átvétele, a vele szerződött vállalat diszpozíciói szerinti feldolgozása és a diszpozíciónak megfelelő választékban a megadott címekre való feladása. A mezőgazdasági termelőszövetkezet azonban egyes 668