Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A megyei bíróság végzésével az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megyei bíróság végzésében kifejtette azt az álláspontját, hogy az állatszavatossági jogokra (Ptk. 383. §) alapított kereseti kérelem valóban elkésett, a felperes azonban beadványaiban, illetőleg a perben a Pp. 2/A. §-a alapján fellépő ügyész az indítványában az alperes csalárd magatartására és a szolgáltatások feltűnő aránytalanságára is hivatkozott, ezért a szerződés e két címen is megtámadottnak tekintendő. Ennek megfelelően arra utasította a járásbíróságot, hogy folytasson le bizonyítási eljárást annak tisztázására: megállapítható-e az alperes részéről a csalárdság, illetőleg a szolgáltatások értékének feltűnő aránytalansága. A megismételt eljárásban a járásbíróság előtt a felperes keresetét módosította és annak megállapítását kérte, hogy az alperes a teljesítésnél csalárd módon járt el. Egyben vagylagosan azt a kereseti kérelmet is előterjesztette, hogy a bíróság a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbség miatt a szerződést megfelelően módosítsa és az aránytalanságot szüntesse meg. A járásbíróság a megyei bíróság által előírt bizonyítás egy részét lefolytatta, a további bizonyítást az időközi hatásköri változások miatt a megyei bíróság folytatta le, majd a viszontkereset elutasítása mellett arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 197 556 forintot, annak kamatait és viselje a perköltségeket. Az ítélet indokolása szerint a perbeli állatok fertőzöttsége az adásvételi szerződés megkötésekor fennállott, az alperes azonban ezt a körülményt a felperes előtt — a szerződési cél ismerete ellenére — elhallgatta és ezzel csalárd magatartást tanúsított. A Ptk. 307. §-ának (2) bekezdése szerinti felelőssége tehát megalapozott. Az alperes által megtérítendő kár összegét a bíróság a szakértői vélemény alapulvételével állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének azonban helyt adott, a felperest 665 202 forint vételárhátralék és annak kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az eljárt bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes a Ptk. 383. § és következő §-aira alapított szavatossági igényének érvényesítésével elkésett. A Legfelsőbb Bíróság — szemben a megyei bíróság álláspontjával — nem látta bebizonyítva, hogy az alperes a teljesítésnél csalárd módon járt el. A bizonyítékokat mérlegelve valónak fogadta el azt, hogy az alperes az eladott állatok fertőzöttségéről nem tudott. Mivel pedig a szolgáltatás hibáját a kötelezett nem ismerte fel, nem lehetett a csalárdságot megállapítani. Foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság annak a kérdésnek a vizsgálatával is, hogy milyen jogokat alapíthat a felperes a szerződésben kikötött szolgáltatások esetlegesen feltűnően nagy értékkülönbségére. E körben azt vizsgálta, hogy a teljesítéstől számított egy éven belül a felperes tett-e olyan nyilatkozatot, amely a szerződésnek értékaránytalanság címén történt megtámadását tartalmazza. A perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes 1970. július 29-én teljesített; ekkor történt meg a 2 298 000 forint átutalása az alperes részére. Ettől az időtől számított egy éven belül a felperes nem tett olyan nyi60