Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
A kutató intézet jogosult kérelmére kibocsátott fizetési meghagyásokat a kötelezett iparvállalat ellentmondással támadta meg, mert nem tartozik a fizetési meghagyásokkal követelt 34 013 forinttal. Előadása szerint a jogosult a nyomtatott huzalozású kártyák gyártására és szállítására 1971. január 14-én kötött megállapodásban foglalt árnál magasabb árat számlázott, tehát jogszerűen nem követelheti a megállapított ár és a számlázott ár közötti különbözetet. A felperes keresetét [Pp. 393. § (2) bek.] arra alapította, hogy a felek nem kötöttek szállítási szerződést. A megelőzőleg közöttük létrejött kutatási, fejlesztési szerződés csak irányárakat tartalmazott, az árban a szállítási szerződés megkötésekor kellett volna megállapodni, ez azonban nem történt meg, tehát nem lehet a kutatási fejlesztési szerződés irányárait alkalmazni. A felek között adásvételi szerződés jött létre, mert a felperes szállított, az áru árát a szállítóleveleken és a számlákon is feltüntette, az alperes az árut az ár ismeretében vette át, ezzel az árat elfogadta, ezért a számla összegét utóbb nem kifogásolhatta, azt köteles megfizetni. A felperes előadta azt is, hogy az 1971. január 14-i megállapodás megkötése óta a világpiaci árak emelkedtek, és az ennek figyelembevételével az 1973. év folyamán számlázott árakat — amelyek ugyancsak eltértek a megállapodás irányáraitól — az alperes vita nélkül kifizette. A felperes felajánlotta, hogy ha a szóban levő árukat az alperes visszaszállítja, az általa már kifizetett árat neki visszafizeti. Az alperes a védekezésében a kereset elutasítását kérte, mert a szabadáras áru ára az 1971. január 14-én kelt megállapodás 2. sz. mellékletének 1.1 tétele szerint 540 Ft/m2, a 2. sz. melléklet további tételeire pedig az árat az „árindex" rovatban megjelölt szorzószám alkalmazásával kellett kialakítani. A vita a 0—088682—019 rajzszámú áramköri lapokra vonatkozik, ezek mérete 0,017 m2, árindexe 8,2, a felszámítható ár pedig 75,30 Ft/db. Az alperes előadása szerint az 1973. évben tévesen kifizetett magasabb árak miatt a különbözet visszafizetése iránt pert indított, amely folyamatban van, a felperes ajánlatára pedig úgy nyilatkozott, hogy az említett áramköri lapokat nem tudja visszaszállítani, mert azokat már felhasználta. Az első fokú bíróság a perben közbenső ítéletet hozott [Pp. 213. § (3) bek.], amelyben megállapította, hogy a felek között nem jött létre szállítási szerződés, továbbá, hogy a megrendelések folytán a felperes által leszállított és leszámlázott szállítmányok teljes összegben ki nem egyenlített vételára a felek által 1971. január 14-én megkötött kutatási, fejlesztési és szállítási szerződés irányárainak alapulvételével jár. A vételár megállapítása céljából a bíróság a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után — amennyiben a felek egyeztetéssel nem tudnák az árakat tisztázni — szakértőt fog kirendelni. Az ítélet indokolása szerint a felperes annak ellenére szállított, hogy a felek között szállítási szerződés nem jött létre, az alperes pedig az árut átvette, ezért szerződés hiányában is meg kell térítenie azt az értéket, amellyel az áru átvétele folytán gazdagodott. Minthogy pedig a kutatási, fejlesztési szerződés célja — az ár vonatkozásában — az volt, hogy a hazai gyártású áramköri lapok ára a világpiaci áraknál olcsóbb legyen, ebből az következik, hogy az irányárakat a felek maximális árként kívánták alkalmazni, amelytől csak lefelé lehetett eltérni. Ezért a világpiaci árak időközbeni emelkedése a felperes számára nem tette lehetővé, hogy a megállapodástól eltérően, egyoldalúan drágább árakat számíthasson fel. Az előb54