Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lés és karbantartás költségelőirányzatát a közgyűlés házanként külön-külön köteles megállapítani. A szövetkezeti tagok ezeket a költségeket a személyi tulajdonukban álló saját lakásuk teljes alapterületének a lakóház össz-szövetkezeti lakásterületéhez viszonyított aránya szerint kötelesek viselni. A 11. § (4) bekezdés szerint a felújítási munkák költségeinek fedezetére a tagok kötelesek felújítási alapot képezni és erre a célra — évenként — a közgyűlés által megállapított mértékű, de legalább a szociálpolitikai kedvezmények levonása nélkül számított lakásár 0,5%-ának megfelelő összegű hozzájárulást fizetni. Az R 2. §-ának újonnan megállapított (1) bekezdése szerint lakásfenntartó szövetkezetet többek között azok az állampolgárok szervezhetnek, akik állami eszközökből megvalósuló tanácsi értékesítésű lakás tulajdonosai. A lakásszövetkezet tagjai tehát az állampolgárok lehetnek. Ebből a jogszabályból értelemszerűen következik, hogy az alperes állami vállalat nem lehet lakásszövetkezet tagja. Az alperes tehát a fenntartási költségekhez nem a szövetkezeti tagokra vonatkozó rendelkezések szerint, hanem mint az üzlethelyiség tulajdonosa köteles hozzájárulni. Ennek megfelelően az R módosított 11. §-ának (4) bekezdése értelmében a közgyűlés azt sem állapíthatja meg, hogy az alperesnek a felújítási alap javára évente milyen összegű hozzájárulást kell fizetnie. Az alperes tulajdoni illetősége arányában köteles a már ténylegesen felmerült felújítási költségek arányosan reá eső részét megtéríteni, azonban a felújítási hozzájárulás évente előre megállapított mérték szerinti összegben való megfizetésére nem kötelezhető, mert ez csak a lakásszövetkezeti tagokat terheli. Az ítéletek ezzel ellentétes rendelkezései tehát jogszabályt sértenek. Nem megalapozottak a fenntartási költségek viselésére vonatkozó rendelkezések sem. Az iratok alapján nem lehet megállapítani, hogy a felperes a tényleges használatnak megfelelően igényli-e az alperestől a lm3-ként 0,5 Ft alapulvételével számított fenntartási költséget. Az R módosított 11. §-ának (3) bekezdése szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosa a tényleges használatnak megfelelően köteles hozzájárulni a fenntartási költségekhez. Ennek a jogszabálynak a 11. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel való egybevetése útján megállapítható, hogy amíg a szövetkezeti tagok a kezelés és karbantartás költségét lakásuk alapterületének a lakóház össz-szövetkezeti lakásterületéhez viszonyított aránya szerint kötelesek viselni, a nem lakás céljára szolgáló és más tulajdonát képező üzlethelyiség esetében lehetőség van arra, hogy a fenntartási költség a tényleges használat figyelembevételével nem területi, hanem más mértékegység alapján kerüljön megállapításra. E vonatkozásban azonban a bizonyítási eljárás során a felszámítás összegszerűségének tisztázása nem történt meg, bár az alperes ezt kifogásolta. — A törvényességi óvás alapos. Az alperes nem tagja a lakásszövetkezetnek, hanem az üzlethelyiség tulajdonosa. Ennélfogva a felújítási hozzájárulás tekintetében reá nem a szövetkezeti tagokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések [a módosított R 11. § (4) bek.] az irányadók, hanem az előbbiek szerint az alperes tulajdoni illetősége arányában köteles a már ténylegesen felmerült felújítási költségek arányos részét megtéríteni. Az alperes a nyilvános ülésen előadta, hogy a fenntartási költségeket és a felújítási hozzájárulást a szövetkezeti tagokra nézve irányadó mérték 37