Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

kijárást biztosítottak. Ez egybeesett az ingatlannak az alperes kezelésébe adásával, és ezért az erről szóló államigazgatási határozat egyben szolgalmi jogot biztosított a felperes javára az átjárásra. Ez a telek ekkor még nem volt beépítve, és az átjárás zavartalan volt. Később, amikor az alperes engedélyt kapott a telek beépítésére, vita támadt a felek között abban a kérdésben, hogy a felperes gépkocsijainak az átjáráshoz mekkora kaput kell létesíteni. A felek közötti vitát élezte az a körülmény is, hogy egyes sörszállító járművek mérete a technikai fejlődés következtében jelentősen megnövekedett, az alperes viszont nem akarta, hogy a felperes várható kitelepítésére tekintettel a csak rövid időre szükséges átjárás céljából a kaput olyan nagyra méretezzék, hogy az a lakások kialakítását befolyásolja. Az igazgatási szervek előtt a felek több eljárást indítottak. Ennek eredményeképpen a felperes részére újabb helyen egy másik utcára megfelelő nagyságú átjáró utat biztosítottak. Ennek használata céljából — a városfejlesztés keretében később esedékes kisajátítás előrehozatalával — a város részére megszerzett telken alakították ki a legnagyobb méretű járművek számára is alkalmas bejárót. Az újabb bejáró elkészülte után a felperes a korábbi utcai kapubejárót nem használta elsősorban azért, mert ez nem volt lehetséges az ott folyó közműépítés miatt. A közműépítés befejezése után a felperes újból használni kívánta a korábban már használt kapubejárót is, de az alperes azt lezárta. A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a felperes kirendeltsége által használt, utcával közvetlenül nem érintkező ingatlan részére az újabb utcai bejárást biztosító szolgalmi jogon felül további szolgalmi jog fenntartása nem indokolt, az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges. A Ptk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint a telki szolgalom gyakorlása során a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni. Ebből is következik az a bírósági gyakorlat, hogy a közúttal össze nem kötött földrészlethez való bejárás biztosítása céljából a szomszédos ingatlan csak a valóban indokolt mértékben terhelhető az átjárás szolgalmával (1. a BH 1974. februári számában 65. sz. alatt közzétett határozatot). Az indokolt mérték megállapításánál figyelembe kellett venni az illetékes államigazgatási szerv képviselőjének a fellebbezési tárgyaláson tett azt a nyilatkozatát, hogy az újabb utcára vezető átjárást a hosszú ideje tartó vita lezárása céljából a korábbi átjárás helyett biztosították a felperes részére. Ettől eltekintve sem látszott indokoltnak, hogy a felperes kirendeltsége által használt ingatlan két szolgalmi joggal is rendelkezzék, mert a kirendeltség működését az utóbb létesült szolgalmi jog egymagában is lehetővé teszi. Kétségtelen, hogy bizonyos előnyt jelentene a felperes részére, ha két bejáróval rendelkeznék, és hogy a viszonylag szűk udvaron a nagyobb járművek nehezebben tudnak megfordulni. Ezek a körülmények sem teszik azonban indokolttá az alperes ingatlanán a korábbi átjárási szolgalom fenntartását. Egyrészt ugyanis elsősorban a felperesnek kell viselnie annak a következményeit, hogy a tevékenységét nem a szükségletéhez igazodó nagyságú területen folytatja, másrészt pedig éppen a nagyobb járművek úgysem férnek el az átjárást eredetileg szolgáló kapuban. így azt csak a kisebb gépkocsik tudnák használni, amelyek viszont jelenleg is megfelelően tudnak mozogni a felperes udvarán. Az újabban engedélyezett be35